A 17 éves, budapesti, szakiskolás, szakácsnak tanuló, idegen nyelvet nem beszélő lány vágya az volt, hogy 20 éves korára Angliában színészként dolgozhasson. Később rájött, hogy nem tud és nem is szeret mások előtt szerepelni, így változtatott az elképzelésén: jelenleg képregény-rajzoló szeretne lenni – bár eddig sikereket nem ért el a rajzolás, kreativitás terén. Egy osztálytársának a legfőbb célja, hogy biztonságos anyagi háttérrel rendelkezzen („legyen legalább nettó 100.000 Ft keresetem, sportautóm”), miközben filmes szeretne lenni. Egy másik fiatal asztalos rögtön Németországba menne dolgozni, bár idegen nyelvet nem beszél, mert „ott minden sokkal jobb”.

Az Artemisszió Alapítvány 2015. május 22-én négyórás globális nevelés képzést tartott különböző iskolákból érkezett tanároknak, és az Artemisszió különböző programjaiban tevékenykedő önkénteseknek, leendő pedagógusoknak az Európa Pontban. A program – amelyen tizenhat ember vett részt – a Fejlesztés Európai Éve alkalmából, a Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetséggel (HAND Szövetség) együttműködve valósult meg. A workshop célja az volt, hogy közelebb hozza a tanárokhoz a globális nevelés céljait és módszereit, és megmutassa nekik, hogy hogy tudják a világot átszövő környezeti, társadalmi és gazdasági problémákhoz kapcsolódó témákat bevinni a hagyományos iskolai oktatás keretei közé, és azt a diákok számára érdekessé tenni a gyakorlatban.

2015. június 9-én és 10-én, az Artemisszió Alapítvány szervezésében és egy-egy gimnázumi osztály (Sashegyi Arany János Gimnázium, 9., illetve 10. osztályos diákok) részvételével került megrendezésre az Európa Pontban a „Klíma/reggeli“ címet viselő négyórás workshop. A program a Fejlesztés Európai Éve alkalmából, a HAND Szövetséggel együttműködve valósult meg, amelynek során az igazságosságról és a fenntarthatóságról tanulhatnak reggelizés közben a középiskolások.

Január óta járunk a vámosszabadi befogadó állomásra foglalkozásokat tartani. Kéthetente eltöltünk ott egy napot, és minden alkalommal hagyunk nyomot a táborban - festett falakat, rajzokat, babzsákokat, labdákat, néhány jól sikerült játék emlékét. És persze a tábor is nyomot hagy rajtunk. Hazavisszük a hátizsákunkban, a festékfoltos cipőnkön, és hazavisszük a sok-sok történetben is, amivel találkozunk. A történetekben, amiket elmesélnek nekünk, és a történetekben, amiket ugyan nem mesélnek el, de amik mégis jelen vannak, ott vannak körülöttünk a  közös festés, főzés filmnézések során.

Ott vannak ezek a történetek a falra ragasztott rajzokban, ott vannak a fényképekben, amiket mi készítünk, és amikben szintén kicsit hazahozzuk a tábort magunkkal. De ezek a képek a mi, külső szemünkkel készülnek, rajtunk keresztül látszik át rajta a tábor.

A fotós workshoppal a körülöttünk láthatatlanul jelenlévő történetekhez szerettünk volna egy lépéssel közelebb kerülni. Kicsit jobban megismerni valakit, bepillantást nyerni a mindennapjaiba, gondolataiba néhány felvillanó részleten keresztül. Olyan részleteken át, amiket ő mutat meg, ő emel ki, és amiket így kicsit az ő szemével láthatunk.

Tíz állomást jártunk végig interjúalanyainkkal, a tábori – és a táboron kívüli életük egy-egy pillanatát fényképeztük le közösen.

A fényképekből így kirajzolódik egy-egy történet.  Ez immár a harmadik történet a sorban: Hasszán története.

Mikor csütörtökönként belépünk a vámosszabadi befogadó állomásra, minden alkalommal történetek vesznek minket körül. Találkozunk velük, megismerjük azokat, hol jobban, hol kevésbé.

Van, aki elmesél mindent. Van, akivel nem beszélünk közös nyelvet. Van, aki lerajzolja, van, aki fényképeket, és van, aki zenét mutat otthonról.

Van olyan is, aki semmit nem mesél, van, aki kitáncolja, van, aki elénekli, és olyan is van, akivel közösen készítünk fénykép-képeslapot.

És vannak olyan történetek is, amiket megkapunk – útravalónak, ajándékba.

Ezt a levelet egy táborlakótól kaptuk.

Egy levél, amit nem küldött el, egy levél az otthoniaknak, egy levél saját magának. És nekünk.

Egy levél, amit nem írtak alá – és aminek sokan lehetnének a feladói.

A hangoslapot Eichner Hanna és Gervai Gábor készítették.

„Afganisztánból jövök.” „Pakisztáni vagyok.” „Koszovóban születtem.” A táborlakók lelkesen ismételgetik az előbb idézett sorokat. „Hogy vagy?” „Jól vagyok.” „És Te?” „Nagyon jól vagyok.” – ehhez hasonló mondatokkal kezdődött a magyar workshop a táborban.

Mindeközben érdeklődők állnak körülöttünk, akik lassan csatlakoznak a csoporthoz.  A diákok kivétel nélkül férfiak, az életkor nagyon változó, de a kezdeti lelkesedés csillagos ötös. A legtöbb tanuló koszovói, palesztin, afgán és pakisztáni, de néha feltűnik egy-két afrikai fiú is. Közvetítőnyelv híján, kézzel-lábbal próbáljuk mutogatni a szavak jelentését. Egymás szavába vágva jönnek a kérdések és a válaszok. Az urdu, fárszi és arab szavak mellett egyre több magyar szó is kihallatszik a hangzavarban. A táborban mindenki a saját szavát akarja hallani, az győz, aki a leghangosabban beszél. Fegyelmezési próbálkozásaink csődöt mondanak, lassan egy keleti bazár hangulatához hasonlít a gondosan megtervezett magyaróra, főleg miután megszólal egy ismerős dallam, amire a többség táncolni kezd.

Sok szeretettel várunk mindenkit Győrbe a vámosszabadi KARAVÁN projektünk bemutató estjére!

Mikor? Június 18. (csütörtök) 17h

Hol? Komédiás Étterem, Győr, Czuczor Gergely u. 30. 9022

Az Artemisszió Alapítvány és a Palantír Film Alapítvány munkatársai 12 önkéntes segítővel közösen tartottak foglalkozásokat a vámosszabadi befogadó állomáson. A foglalkozásokkal az volt a célunk, hogy az ott élő gyerekek és felnőttek kicsit kimozdulhassanak a tábori mindennapokból, és olyan tevékenységekben vegyenek részt, amikre nem feltétlenül van lehetőségük – közösen játszottunk, mozogtunk, alkottunk, magyarul tanultunk.

Ready, study, go! néven indítjuk el tanulócsoportunkat, melyben migránsok és magyarok találkoznak rendszeresen, hogy együtt fedezzék fel és mélyítsék el tudásukat azokról a globális témákról, melyekben a leginkább érdekeltek.

Ezek közül az ügyek közül választunk és vitatunk meg minden hónapban egyet-egyet, de emellett tereplátogatásokat is tervezünk, hogy a gyakorlatot megismerjük. A projekt az Európai Bizottság és a Külgazdasági és Külügyminisztérium finanszírozásával valósul meg. A tereplátogatásokat a Lush-tól kapott pénzügyi támogatásnak köszönhetően tudjuk megvalósítani.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ready, study, go! is the name of our study group where migrants and Hungarians meet regularly to explore and deepen their knowledge about the global issues they feel the most concerned about.

Each month we discuss one of these topics but beside debating and discussing we will also plan to do field trips in order to get an insight of the practice. The project is financed by the European Commission and the Hungarian Ministry of Foreign Affairs and Trade. The field trips will be realized thanks to the financial support we received from Lush.

Január óta járunk a vámosszabadi befogadó állomásra foglalkozásokat tartani. Kéthetente eltöltünk ott egy napot, és minden alkalommal hagyunk nyomot a táborban - festett falakat, rajzokat, babzsákokat, labdákat, néhány jól sikerült játék emlékét. És persze a tábor is nyomot hagy rajtunk. Hazavisszük a hátizsákunkban, a festékfoltos cipőnkön, és hazavisszük a sok-sok történetben is, amivel találkozunk. A történetekben, amiket elmesélnek nekünk, és a történetekben, amiket ugyan nem mesélnek el, de amik mégis jelen vannak, ott vannak körülöttünk a  közös festés, főzés filmnézések során.

Ott vannak ezek a történetek a falra ragasztott rajzokban, ott vannak a fényképekben, amiket mi készítünk, és amikben szintén kicsit hazahozzuk a tábort magunkkal. De ezek a képek a mi, külső szemünkkel készülnek, rajtunk keresztül látszik át rajta a tábor.

A fotós workshoppal a körülöttünk láthatatlanul jelenlévő történetekhez szerettünk volna egy lépéssel közelebb kerülni. Kicsit jobban megismerni valakit, bepillantást nyerni a mindennapjaiba, gondolataiba néhány felvillanó részleten keresztül. Olyan részleteken át, amiket ő mutat meg, ő emel ki, és amiket így kicsit az ő szemével láthatunk.

Tíz állomást jártunk végig interjúalanyainkkal, a tábori – és a táboron kívüli életük egy-egy pillanatát fényképeztük le közösen.

A fényképekből így kirajzolódik egy-egy történet.  A második Asaf, Amir és Sharif története.

Kaland, élmény, tapasztalat: három szó, mely illik a 2 hónapos önkéntességemre. Beleszerettem a városba és örökre bérelte magának a helyet a szívemben. Hibáival együtt egyszerűen nem lehet nem szeretni Marseille-t. A multikulturális sokk, ami itt ért, elragadó, mindig nyitott voltam a kultúrák találkozására és együttélésére, de eddig el sem tudtam képzelni, hogy ez valójában milyen.