A 17 éves, budapesti, szakiskolás, szakácsnak tanuló, idegen nyelvet nem beszélő lány vágya az volt, hogy 20 éves korára Angliában színészként dolgozhasson. Később rájött, hogy nem tud és nem is szeret mások előtt szerepelni, így változtatott az elképzelésén: jelenleg képregény-rajzoló szeretne lenni – bár eddig sikereket nem ért el a rajzolás, kreativitás terén. Egy osztálytársának a legfőbb célja, hogy biztonságos anyagi háttérrel rendelkezzen („legyen legalább nettó 100.000 Ft keresetem, sportautóm”), miközben filmes szeretne lenni. Egy másik fiatal asztalos rögtön Németországba menne dolgozni, bár idegen nyelvet nem beszél, mert „ott minden sokkal jobb”.

Alapítványunk 1998 óta folyamatosan foglalkozik fiatalokkal. A szakiskolásokkal zajló programjaink során sokszor azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok sokszor nem tudatosan választják a szakmájukat („ott volt hely”, „ide küldtek”), és tanulóknak nincs reális én-, és jövőképük, nincs releváns információjuk a szakma munkaerő-piaci helyzetéről (van-e igény a munkára; mi kell ahhoz, hogy el tudjon helyezkedni; milyen keresetei lehetőségek vannak; milyen jövője van a szakmának stb.) És nem ez a legnagyobb probléma: a szakiskolás hallgatóinknak a munkavégzéshez szükséges alapvető kompetenciái is alacsonyak.

Olyan fiatalokkal dolgozunk együtt, akik problémás vagy nehéz társadalmi háttérrel rendelkeznek, így kevés esélyük van arra, hogy információhoz, bizonyítási lehetőséghez jussanak. A szüleik vagy a környezetük sem tud feltétlenül segíteni az alapkészségeik otthoni fejlesztésében. Tapasztalataink szerint többségük önértékelése alacsony, és a kudarcokkal is nehezen birkóznak meg: ha elutasítás éri őket (például vizsgán vagy állásinterjún), nem próbálkoznak újra. A szakiskolák nincsenek felkészülve arra, hogy a szakmai képzés mellett ezeket a kulcskompetenciákat is fejlesszék.

A szakképzés átalakítása javában zajlik: négy helyett három éves a képzés, ami egyébként a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz került, a diákok csak az órák harmadában tanulnak közismereti tárgyakat, és a tervek szerint minden diák a képzés részeként már az első évtől cégeknél dolgozik. A kormány által tervezett szakiskolai változások, köztük a duális képzés bevezetésének egyik elvárt hatása lenne, hogy növeli a munkaerő-piaci esélyeket, és biztos munkához és megélhetéshez juttatja a végzett diákot.  De így van-e ez, és milyen esélyhez juttatja az új rendszer a fiatalokat?

A kormány álláspontja, hogy Magyarországon ma munkaerőhiány van, ezért gyorsan és olcsón szakmunkásokat kell képezni. Túl sokan vannak a gimnáziumokban, és a diákok még a szakiskolákban is túl sok felesleges dolgot tanulnak, és különben is, közvetlenül a szakmában tanulja meg a tanuló, hogy mi is a munka. A duális képzés a cégeknek is jó, mert így kiképzik az utánpótlást. A cél tehát a gyakorlatorientált, azonnal felhasználható munkaerő kibocsátása az iskolákból. Kérdés viszont, milyen esélyük van így a fiatal szakembereknek hosszútávon a munkaerő-piacon? A magyar, az európai, a globális munkaerő-piacon. 

A kutatások azt mutatják, hogy a 15-29 éves korosztály körében a munkanélküliség kétszer akkora, mint a teljes felnőtt lakosságban, vagyis minden 7. harminc év alatti fiatal munkanélküli.  A 25 év alattiak körében ez az arány még rosszabb (19,8% : minden 5. fiatal munkanélküli). A fiatalok közül a szakmunkások 26%-a munkanélküli,  míg például a felsőfokú szakképzettek 8%-a, a diplomások 6%-a az. A szakmunkások elhelyezkedési esélyei nem jók, függetlenül attól, hogy tanultak-e cégnél, és a fizetésük is alacsonyabb, mint a magasan képzetteké. Vagyis amíg az oktatáspolitika– a munkaerőpiac igényeire hivatkozva– jelenleg éppen a gimnáziumi és a felsőoktatási helyek csökkentésére törekszik , a számok éppen az ellenkezőjét tennék logikussá : ugyanis minél magasabb végzettséggel rendelkezik valaki, annál kisebb az esélye a munkanélküliségre. Az elemzések azt is világosan mutatják, hogy a munkaerőpiac folyton mozgásban van, ezért nagy szükség van a mobilitásra, a változásokhoz való alkalmazkodás képességére.  Mit kezd ezzel az új rendszer?

Egyetértünk a kritikákkal, miszerint a duális képzés ebben a formában való bevezetése a tanulás képességét veszi el a fiataloktól, akik nem lesznek képesek alkalmazkodni a változó munkaerő-piachoz, nem lesznek képesek megtanulni egy új technológiát, elolvasni és értelmezni egy szerződést, egy használati utasítást, vagy akár válaszolni (egy esetlegesen angolul beérkező) megkeresésre. A szakiskolásokkal való munkánk során is azt látjuk, hogy sok fiatal kiábrándult, nem lát esélyt az itthoni megélhetésre, nem Magyarországon képzeli el a jövőjét. Bár külföldön nagyobb is a kereslet, nagyobbak is a munkaerő-piaci elvárások. A szakiskolai tanárok is megerősítik, hogy a közismereti tantárgyak drasztikus csökkentése, a nyelvtanulás hiánya súlyos hátrányba taszítja az amúgy is hátrányból induló, és ’maradék-elven’ a szakiskolákba bekerülő fiatalokat. Mert a jó szakmunkához, és az életben és a globális munkaerő-piacon való boldoguláshoz jó alapkészségek is kellenek.

Ezeket a tényeket támasztják alá a nemzetközi összehasonlítást lehetővé tevő  PISA felmérések is, amelyek a tanulók kulcskompetenciáit mérik fel. Magyarország a 2012-es adatok alapján sereghajtóvá vált: a munkavégzéshez szükséges alapvető fontosságú problémamegoldó képesség területén például a kutatásban résztvevő 44 országból 33. helyre szorultunk vissza. Egy másik, a munkavégzéshez szintén elengedhetetlen kompetencia, az olvasási, szövegértési képességek terén is hasonló a tendencia: a fiúk több mint negyede, a lányok nyolcada bizonyult funkcionálisan analfabétának.  A háromévente megvalósuló felmérésből levonható következtetések gazdasági és társadalmi szinten egyaránt fontos adatokat mutatnak. A helyzetet tovább rontja, hogy Magyarországon folyamatosan növekszik a korai iskolaelhagyók száma: a KSH adatai szerint az iskolát korán elhagyók száma 2013-ra 11,8%-ra növekedett. A regionális különbségek is óriásiak, a hátrányos helyzetű régiókban (pl. Észak-Magyarországon) ezek a mutatók kirívóan gyengék. A fiatalok iskolaelhagyását „megkönnyíti”, hogy a kormány 2012-ben 18 évről 16 éves korra csökkentette a tankötelezettséget.

A duális képzés alapvetően jó koncepció, hiszen a szakmai tapasztalat fontos, az iskola és a munka világának összekötése szintén. Feltéve, ha nem sebtében elindított és rövidtávra tervező a rendszer, ha nem tovább szelektálja a tanulókat, ha valóban növeli a gazdasági versenyképességet és fejleszti a kompetenciákat, és nem elsorvasztja azokat. Ha növeli a társadalmi mobilitás esélyét, és nem elveszi azt. Ha megfelelő ipari bázisra épít, és ha a cégek is érdekelve vannak téve a képzésbe való befektetésre, és felszívják hosszú távon a képzésből kijövő szakembereket. Egyenlőre a magyar rendszer nem ilyennek látszik. A mi tapasztalatink szerint a  szakiskolás fiataloknak a tanulási lehetőségük beszűkítése helyett komplex fejlesztésre van szükségük, mely az általános műveltségi képzés mellett a munkavégzéshez szükséges kulcskompetenciáék fejlesztésére egyforma hangsúlyt fektet, hozzájárulva ahhoz, hogy  az iskola elvégzését követően egyáltalán eséllyel lépjenek ki a munkaerő-piacra.

Németh Andrea, Tarján Edina