Mikor csütörtökönként belépünk a vámosszabadi befogadó állomásra, minden alkalommal történetek vesznek minket körül. Találkozunk velük, megismerjük azokat, hol jobban, hol kevésbé.

Van, aki elmesél mindent. Van, akivel nem beszélünk közös nyelvet. Van, aki lerajzolja, van, aki fényképeket, és van, aki zenét mutat otthonról.

Van olyan is, aki semmit nem mesél, van, aki kitáncolja, van, aki elénekli, és olyan is van, akivel közösen készítünk fénykép-képeslapot.

És vannak olyan történetek is, amiket megkapunk – útravalónak, ajándékba.

Ezt a levelet egy táborlakótól kaptuk.

Egy levél, amit nem küldött el, egy levél az otthoniaknak, egy levél saját magának. És nekünk.

Egy levél, amit nem írtak alá – és aminek sokan lehetnének a feladói.

A hangoslapot Eichner Hanna és Gervai Gábor készítették.