Milliónyi élmény
A Youthworks for Peace athéni tréningje egészen különleges élmény volt. Valamilyen hosszú folyamat vége, de talán valami újnak a kezdete is. Magyarországot és az Artemisszió Alapítványt ketten képviseltük. Szerencsére a multikulturalizmusban nem volt hiány. A szerb, német, francia, szír, magyar, belga, török, görög, iraki és olasz résztvevők tették olyanná az együtt töltött 7 napot, amilyen volt: felejthetetlen.
Már az érkezés pillanatától sejteni lehetett, hogy kivételesen kellemes hetet fogunk eltölteni Athén külvárosában: a tengerparttól 5 percre lévő hotel igen színvonalas volt, arról nem is beszélve, hogy a szomorkás magyar októberi hidegből a mediterrán meleg őszbe érkeztünk. Kedden, az érkezés napján még csak ismerkedős programok voltak. Egyik ilyen program keretében a szervezőknek - és persze egymásnak- köszönhetően biztosak lehettünk abban, hogy kézzel fogható élményeink is maradnak majd a tréning után: egymásnak készítettünk személyre szóló vászontáskát.
Az igazi tréning a második naptól indult be. Kezdésként átbeszéltük, hogy mi is történt a nyár folyamán, hiszen, ahogy a bevezetőben említettem, ez a képzés egy folyamat lezárása volt. A nyár során több hasonló tábor is volt Németországban és Belgiumban, mind a migráció és menekülthelyzet témakörében. A görögországi képzés résztvevőinek nagy része azokból a résztvevőkből állt, akik az előző hónapokban jártak már valamelyik táborban. Pont ezért a hangulat nagyon családias volt az első pillanattól fogva, sokan ismerték már egymást, persze sok új ismerősre is szert lehetett tenni.
Sok témát érintettünk a képzés során: iszlamofóbia, antimuszlim rasszizmus, előítéletek, agressziómentes kommunikáció, gyűlöletbeszéd. Az utolsó előtti napon pedig arról beszélgettünk, hogy mi is a szerepe egy civilszervezetnek, és az egyénnek a felelőssége hol helyezkedik el ebben, valamint bepillantást nyerhettünk az EVS (European Voluntary Service) működésébe.
Minden egységet próbáltunk - a trénerek segítségével és instrukciói alapján- valamilyen kreatívabb formában közelebb hozni magunkhoz. Volt például csoportos filmforgatás adott kérdések mentén. Az ötletelések mindig csoportban zajlottak és a végeredményt általában szintén valamilyen kreatív módon prezentálhattuk. A napokat pedig mindig egy kiscsoportos reflexiós kör zárta, melyben átbeszéltük a nap történéseit és értékeltük azokat. Természetesen itt még csak a hivatalos program ért véget. Az esték hosszúra nyúltak a közös kártya partiktól, társasjátékozásoktól és beszélgetésektől, akár a hotelben, akár a tengerparton.
A tréning harmadik napján a terv szerint látogatást tettünk volna Athén egyik legnagyobb menekülttáborában, melynek keretében workshopokat szerveztünk volna az ott lakó menekülteknek és menedékkérőknek. A látogatás sajnos nem valósulhatott meg technikai okok miatt, ehelyett a görög szervező egyesület, az ELIX elnöke jött el hozzánk prezentációt tartani a görög menekült helyzetről.
A tréning során egy szabad délutánunk is volt, amikor együtt, az egész csapattal bementünk Athén központjába, ahol nyári meleg, napsütés, kedves emberek, zegzugos utcák és csodálatos épületek vártak minket. A közös vacsora során ki is próbálhattunk egy helyi specialitást.
A programok során sok hasznos módszertant sajátíthattunk el. Új és használható tudásra is szert tettünk. Sok új fantasztikus embert ismerhettünk meg. Úszhattunk a tengerben. Megcsodálhattuk az Akropoliszt. Mégis, mi a legfontosabb dolog, amit magammal hoztam? Az én véleményem az, hogy bármilyen téma a személyes élettörténeteken és tapasztalatokon keresztül érthető meg a legjobban. A legértékesebb tudás az, amit a saját és egymás történeteiből merítünk. A tréning első felében, az egyik este, a szír és iraki résztvevő mesélt. Mind a ketten Belgiumban élnek menekültként. Megosztották velünk azt, hogy milyen út van a hátuk mögött. Elmondták, hogy mi kényszerítette őket menekülésre. Őket hallgatva az egész európai menekülthelyzet egy pillanat alatt olyan közel került hozzánk, amilyen közel csak kerülhet ez a téma egy olyan szerencsés ember számára, aki sohasem volt menekülésre kényszerülve.
Drubina Boglárka
