Nem is dönthettem volna jobban, minthogy elmegyek az Artemissziós Building Bridges program Visegrád-Szentendre-Kőhegyi hétvégéjének első napjára. Reggel 8 órakor találkoztunk a Nyugati pályaudvaron, ahol kis késéssel, de mindenki megérkezett (!) :-). A hétvégére zuhogó esőt jósoltak és ezúttal bejött. A színes esőkabát kavalkád megindult a vonat felé, majd egy órás nyárias melegben való zötykölődés után Nagymaros-Visegrádnál leszállt. Itt Teca felszólítására tempós ütemben haladtunk tovább a komphoz, amivel Visegrádra érkeztünk.

Szakadó eső, köd, de az izgalom tart :-) Elsétáltunk a Királyi palotához, ahol egy „várszolga” várt minket magabiztos fellépéssel, akadozó angoltudással. A látogatás után már-már átázva az esőtől, de csomagoktól mentesen, kissé megéhezve az erdőben lévő étterem felé vettük az irányt… Árkon-bokron átkelve olykor elbizonytalanodva, de kitartóan csörtettünk az ingoványos terepen, ki-ki  fehér ingben, városi bőrcipőben, harisnyában állta a sarat (de legalább gurulós bőrönd nélkül). Néhányan kezdték elveszteni a reményt, hogy harapnivalóhoz jutunk, aztán mikor lefelé haladtunk megláttuk egy patakon túl a házikó sziluettjét. Semmi sem lehet tökéletes, kint ültettek le minket, de legalább nem áztunk csak fáztunk. Az aperitif kakaó után jól esett a finom rántott sajt illetve csirkehús

Ezt követően a kaméleon lámpáknál való melegedés után lábilag azonban átfagyva felszálltunk a buszra, amely egészen Szentendréig repített minket. Szentendrén nem a szokásos napsütéses és turistacsoportos látvány fogadott minket, hanem kihaltság és egy-egy, az eső elől menekülő, fotózkodó esküvői pár. Meglátogattuk a Ferenczi és a Czóbel Múzeumot, majd mivel bőrig volt ázva a brigád továbbra is – Péter, a Kőhegyi Menedékház (szállásunk) vezetője több fordulóval fuvarozta fel az elcsigázott és fáradt embereket terepjárójával –ami az utolsó kihívást jelentette a napon. :-)

Én személy szerint nagyon élveztem az egészet és sokkal nagyobb buli volt, mintha vízzel kellett volna cipekedni a hőségben. Büszke vagyok a csapatra is, akik nem adták fel és hősiesen kitartottak – még sok ilyet!!

Nagy Kati