Hogyan tud a múzeum intézménye otthonossá, élményszerű térré válni különböző társadalmi csoportok számára? Hogyan tanulhatunk a városról, amiben élünk, mit mutat meg, mit tükröz vissza a köztér rólunk? Hol bújnak meg emlékeink, hogyan kapcsolhatunk különböző tereket emlékek segítségével össze?

Ilyen és hasonló kérdések merültek fel kulturális mediációval és a városi tér tanulási térként való használatával foglalkozó programunk, A DiverCity projekt  záró eseményén Madridban. Magyar szervezetként az Artemisszió Alapítvány és a Néprajzi Múzeum volt jelen, emellett osztrák, francia, finn, portugál és a házigazda spanyol partnerek osztották meg egymással és az érdeklődő közönséggel a kétéves együttműködés eredményeit.

Három napon keresztül műhelymunkákban vehettünk részt, melyek mind valamilyen kreatív technikát alkalmaztak, már kipróbált módszereket, mint a részvételi videózás, képzőművészeti alkotásokból kiindulva a közösen megtalált mondanivaló újrafogalmazása festésben és mozgásban, vagy éppen történetmesélés a kedvenc köztéri szobrunkról, megtöltve így személyes történetekkel a városi teret. Meghívott vendégeink által megismerhettük jobban a spanyol közeget és az azon belül megtalálható kezdeményezéseket, hogy hogyan kell például stencilt csinálni, vagy hogy mi is az a videólevél és mire használható (spanyolul szólnak a levelek, de itt elérhetőek).

A napok végén különböző múzeumi vezetéseken ás városi sétákon vehettünk részt, utóbbi a Lavapiés negyed dohánykészítő asszonyairól tartotta a la liminal nevű szervezet, aminek munkatársait volt alkalom a nap folyamán előadóként is meghallgatni egy másik szervezettel együtt, akik a városi terek használatának újragondolását közös rajzolással kötik össze, ők az improvistos.

A hét második felében konferenciát tartott a partnerség, ahol a két év eredményeiről számoltunk be: a múzeumban tartott műhelyekről, aminek magyar megvalósításairól már adtunk hírt, illetve a városi térhez kapcsolódó csoportfolyamatokról, és az ezek végeredményeként születő segédanyagokról, melyeket inspirációnak szánjuk hasonló projektek megvalósításához. A kiinduló pont közös volt, de természetesen a különböző országokban más- és máshogy alakultak a folyamatok és az eredmények, a spanyol partner például készített egy applikációt, melynek segítségével Madridban sétálva különböző korokból hallgathatunk meg izgalmas történeteket, melyek valahogyan nőkhöz kapcsolódnak és természetesen ahhoz a köztérhez, ahol éppen elhaladunk. Az applikáció teszt üzemben letölthető itt, illetve az anyagok spanyolul és angolul meghallgathatóak videókon, alább egy példa a telefonos kisasszonyokról:

 Finnországban ugyanebben a keretben idősek és fiatalok dolgoztak együtt, olyan személyes történeteket gyűjtöttek, amit egy-egy köztéri szoborhoz kapcsolódtak, majd ezek felkerültek a múzeum digitális nyilvántartásába, így a történetek és egyéb információkkal együtt elérhetőek lesznek majd egy elektronikus térkép segítségével a Helsinki Art Múzeum honlapján. A térképet már most is érdemes megnézni itt!

Az együttműködés véget ért, reméljük a jövőben lesz alkalmunk tovább dolgozni partnereinkkel, a kulturális mediációval, történjen az múzeumban vagy a köztéren, maradunk továbbra is közei viszonyban! A DiverCity program eredményeit addig is meleg szívvel ajánljuk, a legtöbb dokumentum már elérhető többek közt magyar nyelven is a honlapon.