Portugália hasonló méretű és lakosságú ország, mint Magyarország, történelme sokban különbözik, mégis sok másban hasonlít hazánkéhoz, a felfedezések és a gyarmatosítás vagy a huszadik századi hosszú diktatúra. Olyan, főként fiatalokkal foglalkozó szervezeteket látogathattam meg az Erasmus+ program által finanszírozott tanulmányút során, akik Lisszabonban vagy annak környékén tevékenykednek. Az ifjúsági klubtól a nemzeti szintű szervezetig sokféle formában és sokféle közösséggel dolgoznak, különböző nem-formális, művészeti és egyéb kísérleti eszközöket felvonultatva.
A Rota Jovem nevű szervezettel, aki a tanulmány út során fogadószervezetként segített a látogatások szervezésében már évek óta kapcsolatban állunk, de ritkán nyílik arra alkalom, hogy belelássunk munkájuk egészébe. Nehéz is felmérni a spektrumot, hiszen a nemzetközi önkéntesek küldési/fogadási projektjeitől kezdve a helyi fiatalok kezdeményezéseinek „felkarolásán” át tart hátrányos helyzetű fiatalok szakmai gyakorlatának megvalósításáig a forma is sokféle lehet, házfelújítás, filmklub, persze az adminisztratív és szervezési feladatokon kívül. A szervezet erős kapcsolatot ápol a helyi intézményekkel, iskolákkal, az önkormányzattal, állandó köztük az egyeztetés, illetve programjaik finanszírozásába is tevékenyen segít az utóbbi szerv.
Cigány fiatalokkal végzett munka
A Rede Jovem para Igualdade das Mulheres egy olyan ifjúsági (fiatalok által működtetett) szervezet, ami elsősorban fiatalokkal, fiatal nőkkel foglalkozik. A De mulher para Mulher (nőktől nőknek) elnevezésű egyéves programjukat már második alkalommal valósítják meg, az idei kiadás újítása, hogy kifejezetten Roma közösségekből toboroztak fiatal lányokat a csoportba, míg korábban vegyesen voltak portugálok és portugál nyelvű területekről bevándorló fiatal nők, akik már korábban bevonódtak valamilyen ifjúsági csoportba vagy kezdeményezésbe (legyen az cserkészet vagy egy párt ifjúsági tagozata). A téma a nemek közti egyenjogúság, de nem csak elméleti szinten: a lányok egy év alatt kisebb csoportokban megterveznek különböző akciókat, amiben olyan női mentorok segítik őket, akik már a terület szakértői. Ebben a formában egyszerre nyernek önbizalmat a résztvevők, erősödnek meg emberi és szakmai kapcsolataik és mindemellett a munkaerő piaccal is közelebbi viszonyba kerülnek, terveznek, kooperálnak, megvalósítják az álmaikat.
A Club Intercultural Europeu irodája előtt tanácstalanul álldogáltam, mikor harmadik csengetésemre sem jött semmilyen válasz. Már majdnem feladtam a várakozást, mikor megjelent Magda, a szervezet egyik munkatársa, elnézést kérve a késésért. Már a külföldi szakmai gyakorlatosok fogadási programjánál éreztem, hogy megérte a várakozás, mikor Magda elmesélte, hogy a gyakornokok egy rádióműsort szerkesztenek a stúdiójukban, egyre gyarapodó szókincsüket használva, majd egyre lelkesebb lettem, mikor folytatta a szervezet tevékenységeinek sorát azzal a projekttel, aminek keretében egy szociális negyedben szintén alkalmazzák a rádiózást. Itt csak nemrég kezdtek el dolgozni főként roma fiatalokkal, akik egész műsorokat szerkesztenek, zenével, szöveggel, amik mind a fiatalok alkotásai, hozzáértő szakmaibeliek támogatásával.
A Plataforma Portuguesa para os Direitos das Mulheres (portugál női platform a nők jogaiért) szervezet ernyőszervezetként sok nőjogi egységet és szerveződést fog össze, nemzeti és nemzetközi lobbytevékenységet folytat és különböző programokat valósít meg maga is. Munkatársukkal és a Letras Nomadas cigányszervezet képviselőjével beszélgettünk szervezeteikről és egy cigány fiataloknak szóló programjukról, aminek keretében szeretnék a felsőoktatásba juttatni a tehetséges fiatalokat. A programban roma családi mediátorok dolgoznak, hogy a kulturális különbségeket és a tradicionális cigány családok félelmeit segítsék áthidalni a tehetséges fiataloknak ebben a szociális mobilitási programban, ahol a korrepetálástól kezdve a csapatépítés át a felsőoktatási lehetőségek és konkrétan a főiskolai/egyetemi élet megismeréséig terjednek az elemek. Nagyon érdekes volt számomra az a perspektíva, ami a portugáliai cigány közösségekről és szerveződésekről kirajzolódott, bár a helyzet sok szempontból nagyon különbözik a magyarországitól, a nehézségek (bevonás, programban tartás motiválása, családdal való kapcsolattartás, kulturális különbségek, stb.) nagyon sok esetben hasonlóak vagy megegyeznek.
PAR nevű szervezet is foglalkozik hátrányos helyzetű fiatalokkal, fiatalkorúak javító nevelő intézetében és gyermekotthonokban valósítanak meg hetente foglalkozásokat, ahol a résztvevők különböző művészeti ágakban próbálhatják ki magukat. A videózás, zenélés, táncfoglalkozások külön-külön is nagy élményt nyújtanak a fiataloknak, a projekt végén pedig minden összeáll, mindenki kiválasztja a hozzá legjobban illő szerepet és egy zenei videó formájában ötvözik az elsajátított tudást.
A helyi fiatalokon kívül a szakmai fejlesztésben is közreműködik a szervezet, ifjúsági munkásoknak szervezték azt a nemzetközi tréninget, melyben az időről, gyorsuló világról és ehhez kapcsolódó témákról gondolkoztak közösen, majd egy utcai akció formájában hívták fel a résztvevők az emberek figyelmét a témára.
A PAR tevékenységei a sajtó munkatársainak érzékenyítésére is kiterjed társadalmi témákkal kapcsolatosan, ezért szerveztek képzést újságíróknak, ahol a résztvevő újságírók a fenntartható fejlődésről való kritikus írást gyakorolhatták. Annak ellenére, hogy a szervezetben mindössze hat alkalmazott dolgozik, bámulatosan sok területre kiterjedő és sikeres munkát valósítanak meg!
Művészet és integráció
A Batoto Yetu nevű szervezetben afrikai táncokat, dobolást, maszkkészítést tanulhatnak és gyakorolhatnak az érdeklődők és a rendszeres tagok, akik nem csak a volt portugál gyarmatokról érkező afrikai leszármazottak (a zöldfoki szigeteki és az angolai közösség is erősen képviselteti magát a szervezetben), hanem egy sokkal szélesebb közönség – meséli az egyesület elnöke, José Lino. A fiatalok és idősebbek angolai, szenegáli, Bissau guineai táncokat tanulnak meg, fellépéseken vesznek részt, ami a művészeti fejlődésen túl sokoldalúan hat a személyiségükre, önbizalmukra, egyéb területeken elért sikereikre is. Mindemellett igyekszenek iskolai ösztöndíjakra is támogatást szerezni, mivel célcsoportjuk a szociális negyedben élő, hátrányos helyzetű fiatalság, első sorban. Egy új programjuk keretében a portugál tradicionális zene, a fado afrikai és brazil gyökereinek erednek nyomába, nagyobb láthatóságot teremtve ezzel a mai portugál kultúrában jelen lévő sokszínűségnek. Egy kis ízelítő a munkából:
Hasonlóan művészettel nevel fiatalokat a Chapitô professzionális cirkusziskola, ahol 8 fiatal tanulhat együtt kortársaival akrobatikát és cirkuszművészetet, a javító intézetben való elhelyezés helyett. A négy fiú és négy lány így jut második esélyhez, az iskola a tanuláson kívül a lakhatásukat és megélhetésüket is támogatja.
Különleges élmény volt még részt venni a Mouraria nevű városrészben (mely Lisszabon egyik legsokszínűbb területe kultuőális szempontból) megszervezett Migrant Touron, melyet a Renovar a Mouraria (Mouraria megújítása) nevű szervezet segítségével valósítanak meg ott élő, különböző országból érkezett bevándorlók, akik az út során Lisszabon történetének és aktualitásainak bemutatássába személyes életüket és lokális kapcsolódásaikat is belefűzik, ettől lesz a kétórás séta igazán személyes és információban gazdag.
Végh Panni
