Az Erasmus+ KA1 Oktatói mobilitás Európai Uniós program keretében egy hetet töltöttünk Barcelonában, a katalán fővárosban, ahol kb. harmincadmagunkkal a mozgás, a mozdulatlanság, a csend és hangok, a gondolat és az érzés erejének segítségével igyekeztünk jobban megismerni magunkat, egymást és egy új módszertant, a "vágyak szivárványát".

A vágyak szivárványa, angolul rainbow of desire, spanyolul arcoiris del deseo egyike az Augusto Boal által kidolgozott színházi technikáknak. Az elnyomottak színháza, más néven fórum színház megalkotója arra invitál bennünket, hogy a mindennapi helyzeteink nehézségeit, érzelmeit, akadályait újraélve és megvizsgálva szabadítsuk fel az egyént, szabadítsuk fel magunkat. A technika alkalmazásával a színházi játék alakító, átalakító energiája a pszichológia, a lélekgyógyítás felé terel bennünket. Lehetőséget kapunk arra, hogy szembenézzünk félelmeinkkel, előítéleteinkkel, az olyan helyzetekkel, érzésekkel, mint a magány, az ürességtől való félelem, a kapcsolatteremtésre, a kommunikációra való képtelenség, stb. Boal számára ezek a helyzetek mind egyfajta elnyomást jelentenek, vagy arról árulkodnak. A fórumszínház célja az egyén felszabadítása az elnyomó helyzet alól. A vágyak szivárványa segít a feldolgozásban, segít a felszabadulásban. Mindez egy közös gondolkodás és játék eredménye. A közösség tagjai történeteket elevenítenek fel, s osztanak meg egymással, olyanokat, amikben nem érezték jól magukat. Ekkor a csoport kiválasztja azt a történetet, ami a legtöbbeknek ismerős, a legtöbbek érdeklődését, érzékeit kelti fel, és a mesélő, majd a történetben szerepet vállalni kívánók megkeresik azokat az érzéseket, érzelmeket, amelyek a történethozó átélhetett. A résztvevők egy képben megjelenítik ezeket. A történethozó kiválasztja a legerősebbeket, a legnagyobb hatásúakat, s azok, akik vállalták a szereplést elkezdenek átlényegülni azzá az érzéssé, amit megformálnak. A történet újra és újrajátszódik. Az érzések megmozdulnak, hangot kapnak, önálló életre kelnek, s a történethozó szépen lassan megszelídíti, megzabolázza ezeket. Közben a történet, a szereplők átalakulnak, s ez a folyamat elindítja a résztvevőket a feldolgozás, a "gyógyulás" útján.

Azok a történetek is hatnak ránk, melyekről elsőre azt gondoljuk, semmi közünk hozzájuk. Hatnak, mert nagyon sokféle érzelmet megélünk, sokféle helyzetben kell kipróbálnunk magunkat és helyt állnunk, a családunkban, az emberi kapcsolatainkban, iskolában és munkahelyen - az informális és formális tanulás helyszínein, s valamennyiünk számára ismerős helyzeteket idéznek.

Ahhoz, hogy ezeket a történeteket el tudjuk mesélni egymásnak sok előkészítő munkára volt szükség. Ismerkedés, a bizalom kialakítása magunkban, a másikban, a test finomhangolása, a beszéd elhagyása - ezekért mind megdolgoztunk, rengeteg feladat, játék, mozgás, egyedül, párban, kis és nagycsoportban  - alap a továbbiakra.

Egy hét persze nem elég arra, hogy a technika továbbadható legyen, de arra mindenképpen igen, hogy új utat mutasson, hogy egyedül, a baráttá avanzsált többi résztvevővel, vagy profi segítséggel folytatható legyen ez az út. A gondolat, a technika, a módszertan apró morzsánként lassanként részévé válhat a munkánknak.

A képzés programja spanyolul és angolul itt olvasható.

Augusto Boal élete és munkássága megtalálható az interneten, sajnos csak idegen nyelven olvasók számára érhető el.

A fórum színházról az Artemisszió Alapítvány blogbejegyzései között a Fotel címkénél lehet anyagokat találni, valamint a www.fotel-project.eu honlapon.

                                                                                                      Komjáthy Zsuzsa

A projektet az Európai Bizottság támogatta. A közleményben megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság nézeteit.