Január óta járunk a vámosszabadi befogadó állomásra foglalkozásokat tartani. Kéthetente eltöltünk ott egy napot, és minden alkalommal hagyunk nyomot a táborban - festett falakat, rajzokat, babzsákokat, labdákat, néhány jól sikerült játék emlékét.

És persze a tábor is nyomot hagy rajtunk. Hazavisszük a hátizsákunkban, a festékfoltos cipőnkön, és hazavisszük a sok-sok történetben is, amivel találkozunk. A történetekben, amiket elmesélnek nekünk, és a történetekben, amiket ugyan nem mesélnek el, de amik mégis jelen vannak, ott vannak körülöttünk a  közös festés, főzés filmnézések során.

Ott vannak ezek a történetek a falra ragasztott rajzokban, ott vannak a fényképekben, amiket mi készítünk, és amikben szintén kicsit hazahozzuk a tábort magunkkal. De ezek a képek a mi, külső szemünkkel készülnek, rajtunk keresztül látszik át rajta a tábor.
 
A fotós workshoppal a körülöttünk láthatatlanul jelenlévő történetekhez szerettünk volna egy lépéssel közelebb kerülni. Kicsit jobban megismerni valakit, bepillantást nyerni a mindennapjaiba, gondolataiba néhány felvillanó részleten keresztül. Olyan részleteken át, amiket ő mutat meg, ő emel ki, és amiket így kicsit az ő szemével láthatunk.
Tíz állomást jártunk végig interjúalanyainkkal, a tábori – és a táboron kívüli életük egy-egy pillanatát fényképeztük le közösen.

A fényképekből így kirajzolódik egy-egy történet.  Az első Benjamin története.

Az interjút és a képeslapot Eichner Hanna készítette.