A tavalyi év folyamán 24 fiatalt segítettünk hozzá, hogy szakmájukat gyakorolhassák egy külföldi országban. A programot az Európai Unió támogatta.

Tizenkét fiatal tavasszal utazott ki Olaszországba és Spanyolországba, hogy a 4 hetes intenzív nyelvtanfolyam után 10 hetes szakmai gyakorlaton vehessenek részt szakácsként, pincérként, asztalosként, de akadt a résztvevők közt cukrász, masszőr, fodrász és logisztikus is. Szeptemberben szintén 12 fiatal indulhatott útnak, ezúttal Németországba és Spanyolországba. Mindkét kiutazás előtt a tanulók először személyes interjúkon vettek részt, majd egy négynapos felkészítő tábor során ismerhették meg jövőbeli csapattársaikat, illetve a gyakorlat különböző praktikus részleteit. A felkészítésen elhangzottakat a már kint járt résztvevők élménybeszámolói tették igazán személyessé.

Hazatérésük után értékelő találkozóra hívtuk meg a fiatalokat, ahol megosztották egymással és a szervezőkkel a kint lét kellemes és nehezebb részeit is. Sokféle élménnyel tértek haza a csoportok, volt, akinek a szakmai rész volt hangsúlyosabb, ott tanult a legtöbbet, míg másnak az önállóság megtapasztalása volt a legfontosabb. Egy dolog azonban közös volt: a mérleg végül mindenhol pozitív lett.

Alább található egyik résztvevőnk beszámolója:

Egyenlő esélyekkel Leonardo da Vinci külföldi szakmai gyakorlat

Nyáron volt nekünk egy tábor, ahol az Artemiszi bemutatta a Leonardo da Vinci programját, hogy miről szól és mire számít hatunk mi.  Elég sok mindent meg tudtunk ami fontos volt a mi számunkra, pl. még is milyen lesz kint hogy hogyan fogadnak majd minket és az elején még is majd, hogy fognak viszonyod ni hozzánk és persze mi is hozzájuk. A táborban voltak játékos feladatok, és én azt vettem észre ezekben, hogy  azért voltak hogy minden problémát és gondot meg lehet oldani csak egy kicsit gondolkozni kell, hogy igen is mindenre van meg oldás ha még nem tetszik akkor is, minden meg lehet oldani végül. A nyelvi felkészítéssel se volt semmi gond, a táborba kezdtük el elsőnek ott jobban csak azt tanultuk mint általánosban inkább  ismételtünk meg talán egy két újat is vettünk, meg egy kicsit játékosan tanultunk, hogy jobban meg ragadjon, de ezt a kinti léten már nem mondhatom el ott bele csaptunk a közepébe sok ujjat vetünk és a tanárunk is nagyon jó volt és türelmes hozzánk de néha sikerült kihoznunk a sodrából de nem direkt. Négy hét alatt meg tanította azt velünk amint általánosban 4 év alatt még egy kicsit többet is.

Ott olyanok voltak az órák hogy szombaton 1 óra hossza szakma csoportokra bontva utána hétfőtől-péntekig 3 óra hosszas tanítás volt délután, hát ezt egy kicsit rossz volt hogy délutánra esett és nem tudtunk  ki menni  hosszabb időre nézelődni a városba, de így lehetett meg oldani.  Szinte minden reggel, ahogy felkeltünk és elvégeztük a dolgunkat, páran leültünk és csak tanultunk, amíg az óra el nem kezdődött, de persze minden ki külön tanult, de ha valamit nem tudtunk, akkor egy másnak segítettünk, meg jobban úgy tanultunk, hogy a mondatokat lefordítottunk egy lapra, magyarra aztán vissza németre általában így teltek a német órás felkészülésünk.

A fogadó szervezet nagyon sokat segített mindenben, első sorban ki jöttek elénk a reptérre, ónnal taxival a szállás helyre mentünk, ott fogadott a Gabi minket fel kísértek  a lakásba körbe mutatták mit hol találunk, el foglaltuk a szobákat stb, utána le kellet menünk a kávézóba ott adtak nekünk vacsorát közbe  még meg beszéltünk egy két dolgot, hogy majd el visznek egy két helyre másnap.

Másnap elvittek minket egy két helyre hogy még is mit hol találunk, ha éppen valamire szükségünk van, utána elmentünk a bérleteket csináltatni.  Az egész kint lét alatt mindig mindenben segítettek a programokat is jól összehozták meg szervezték, a munkahelyi közvetítésben is nagyon sokat segítettek, amit nagyon szépen köszönünk is nekik.  Még annyit a lakásról nagyon otthonos volt azt le számítva, hogy mi volt az első 2 hétben,  egyébként meg minden rendben volt vele, elég fel szerelt szinte minden volt ami kell, de talán még egy két lábassal több lehetett volna J de aki a kicsit nem becsüli az a nagyot se érdemli . ;)

A gyakorlati helyemen nagyon jól fogadtak a munkatársaim, már az első nap mindent meg mutattak mit hol találok és miket kel nagyjából csinálnom, már az nap sütöttem-főztem, ami nagyon tetszett. Nagyon gyorsan el is teltek a napok, szinte minden héten meg ismertem egy szakács vagy pincért. A feladataim azok voltak az elején, hogy a hűtőt ki engedni ki takarítani, zöldséget pucolni össze darabolni azt bele a vízbe, hogy meg főjön, díszítő elemeket összerakni, darabolni, hús tisztítása stb.

Nagyon sok étel előkészítésében segíttetem tészták kifőzésében vagy a többi köretben, aminek az alapja főtt burgonya sok ételnek az volt az egyik körete. Levesek is sokkal másabbak voltak, mint magyarban inkább a sűrű levesek voltak ott a divat.

De közbe még süthettem a húsokat vagy tálaltam és egyre többet csináltam és sokat fejlődtem közben vagy a rendeléseket is már majd nem egymagam meg tudtam csinálni persze ahhoz kaptam hozzá egy kis segítséget, mert nem mindegyik ment, de a legtöbbet sikerült meg csinálnom és büszke vagyok magamra. 

Mikor mentem dolgozni láttam már mi lesz a feladatom, mentem és szó nélkül meg csináltam.  Mindig dicsértek, hogy milyen ügyes vagyok és pontos, szuper amit csinálok és precíz a munkám. Meg mondom őszintén nagyon jólesett mikor dicsértek bárcsak magyarba is ilyenek lennének.  Mondta a főnök, hogy a munkatársaim befogadtak a kis csapatukba meg, hogy bele illek én is, hát ez nagyon jól esett mikor a Marci és a Franci lefordította nekem. J   Én nagyon szerettem Németországba dolgozni sokkal jobban mit itt Magyarországon legalább kint a munkahelyemen aranyosak, kedvesek és segítő készen voltak az emberek mindig mosolyogtak meg láttam rajtuk h szeretik is a szakmájukat.

Úgy vettem észre, hogy rengeteget fejlődtem szakmai szempontból és ezt a munkatársaim is észrevették mondhatom azt, hogy meg vagyok elégedve magammal, hogy egy idegen országban így boldogultam.

Németországnak a kultúráját is meg ismertem nagyjából, nagyon különbözik a Magyarországitól az biztos, legalább is én azt vettem észre, de most ebbe nem akarok bele folyni meg ki térni rá, mert itt ülnék még holnap reggelig is, J de elég színvonalas és sok színnő.

A csoporttal való kapcsolatom személy szerint elég jó volt.  Azt nem mondom h nem voltak veszekedések vagy problémák, igen is akadtak összetűzések, de csak egy személlyel jobban.  Na, akkor mentek a veszekedés egy kanál vízbe meg tudtuk volna egymást fojtani, utána beláttuk, hogy semmi értelme nem volt az egésznek, kibékültünk akkor egy két hétig nyugi volt, és utána minden ment erőről mindig valamelyikünk bele kötött a másikba.

Ha netán volt mással is összetűzésem, akkor 2 percig tartott utána ki békültünk, mindig apróságokon kaptunk össze, de ez csak 3 alkalommal fordult elöl mindig nyugi volt, de az ilyenek elfordulnak másokkal is. Ezek ellenére elég jó kis csapat volt és összetartó mindig kiáltunk egymásért, volt mikkor közösen jártuk Berlint vagy épen filmezgetünk, vagy egy kicsit iszogatunk, nosztalgiáztunk.

A program során elég sok minden meg tanultam magamról, hogy még is milyen kitartó vagyok, 3 és fél honnapra nem kis idő.  Én már azt hittem h az elején feladom és haza akarok jönni, de ez nem így lett. A személyiségem is sokat változott meg komolyodtam, és ez a kint lét arra is meg tanított, hogy majd ha egyszer elköltözök a  családomtól meg álom-e majd a helyem a nagyvilágba, és erre büszkén azt tudom mondani igen  meg fogom tudni állni a helyem a nagyvilágban már nem tudnak befolyásolni, mint régen.  Sok mindent meg tanultam az út alatt és eléggé meg is változtatott persze jó értelembe és még a németet is meg szerettem. :D

Egy jó tanács a következő csapatnak, ne legyetek közös kaszán jobban jártok, ha külön vagytok, meg jobban ki jöttök anyagilag is. Mondjuk én külön voltam az elejétől fogva és fiuk voltak közös kaszán, de nekik se érte meg és be is látták egy páran, hogy jobb lett volna, ha külön lennének. Egy az kevesebből ki jöttek volna és több pénzük is maradt volna, amit haza hozhatnak. De ha kicsit gondolkoztok akkor ti is rá jöttök idővel, hogy még is mért nem jó ez így.

Olyan meg csinálhatok, amit közösen kell, hogy meg vegyetek pl. mosószer, mosogatószer,  wc-papír, szemetes zsák stb. mondjuk egy hónapra beadtok 5 eurót közösbe és valaki elmegy be vásárolni, és akkor legalább nem a saját zsebpénzéből  kell állnia utána meg szét osztani, hogy ki mennyivel lóg annak az illetőnek, vagy meg kapja a pénzt vagy nem.

Vagy ha még közösen akartok főzni, akkor azt is beszéljétek  meg, ki mit vesz vagy mennyit ad bele az egészbe ne, hogy eben is vita legyen, hogy az egyik ennyit eszik, belőle a másiknak már alig jut és ő is ugyan úgy kifizette  a részit ezekre az apróságokra is figyeljetek oda. 

A fűszereket is érdemesebb közösen meg venni, mint külön, mert ha vége lesz a 14 hétnek, akkor ott marad amit külön vettél magadnak, de ha közösbe van akkor lehetőleg elfogy és nem kell ott hagyni azt a sokat amit meg vettél, de ezt már ti is látni fogjátok.

És még egy tanács ne vegyetek sok cuccot mert nem fog bele férni a bőröndbe és gondolom nem akarjátok ott hagyni, vagy csomagot küldesz haza ami nem olcsó mulatság. Most már tényleg befejezem a mondókámat ezzel. Amíg kint vagytok, használjátok ki és menyetek, fedezzétek fel Berlint nagyon sok szép helye van és utána már nem lesz időtök körbe nézni!