Külföldi szakmai gyakorlatra felkészítő tábort tartottunk szakiskolás fiataljainknak 2014. július 24-27. között Agostyánban, az ökofaluban. A nomád körülmények ellenére (vagy éppen ennek köszönhetően is) a tábor jó hangulatban telt, a csapat összerázódott, és sok hasznos információval és élménnyel gazdagodott. Spanyolországban/Németországban élni hihetetlenül jó dolog, de külföldön, a hírekkel ellentétben, sincs kolbászból a kerítés – a szakmai tapasztalatszerzés és személyes fejlődés mellett a résztvevőknek minden bizonnyal nehézségekkel is meg kell majd küzdeniük. Adaptálódni egy idegen környezetbe, megtanulni (és élesben használni) egy idegen nyelvet, beilleszkedni egy külföldi munkahelyre nem könnyű feladat. Éppen ezért próbáltuk minél több megvilágításban bemutatni, mi vár a kiutazó fiatalokra, valamint régebbi résztvevők is beszámoltak élményeikről, és a közös főzés, a városfelfedező játék, a csapatépítők is jól kiegészítették a programot.

A két csapat szeptemberben utazik ki 14 hetes szakmai gyakorlatra Granadába illetve Berlinbe, ahol a fiatalok majd fodrászként, kozmetikusként, asztalosként, szerszámkészítőként, karosszérialakatosként, szakácsként, logisztikusként fognak gyakorlatot végezni.

A tábort jól bemutatja az a blog is, amit a résztvevők a tábor alatt vezettek (internet híján a falra..), ebből szemezgettünk. (Az első napi feladat egy versírás volt a megérkezésről, a másodikon a teremben lévő kitömött bagoly szemszögéből kellett bemutatni a történéseket, a harmadikban pedig a célországgal kapcsolatos kíváncsiságot kellett kifejteni.)

„Utaztam egy vonaton, hogy hova / azt nem tudom. Natura / parkot láttam, hol / meg is szálltam…/… Nagyon jó volt, / sok ló volt.” (Peti)

„A vonatozás sirály, / Sok embert ismertem meg, / Egy Natura Park önellátó helyre buszoztunk, / ott nagyon sok állat volt./ pl. kecske (meee). / Minden szuper, de kár hogy nem mehetek edzésre./ De itt is jó!” (92 panda)

„A bagoly láthatta, amint reggel az első táborozótól az utolsóig fáradtan, dagadt szemekkel (az álmosságtól) támolyog le a nép az emeletről (reggelizni). Végig hallgathatta, ahogy bemutatták, miféle ’dolog’ is ez a Leonardo program. Nyelvórát hallhatott, és a nyelvóra után szagolhatta az égett agyszagot (az agy túlmelegedett gondolkodás közben). A bagoly továbbá megtekintette és a lelkes közönsége lehetett a szakmai prezentációknak. Most vacsi van, így a bagoly látja a nihilt” (Izábel)

„Amire kíváncsi vagyok Spanyolországgal kapcsolatban? Arra, hogy vajon hányszor fogok eltévedni (és hogyan fogok visszatalálni), milyen lesz a gyakorlati helyen, milyen kapcsolatokat fogok kialakítani és vajon ezek egy életre fognak szólni, milyen kulturális látványosságok lesznek kint, milyenek a kinti kocsmák és kaják, milyen hangosak ott az emberek, hogyan fogok szuperálni a munkahelyemen, (vajon Rudolf húzza a repülőt?), hány fokos a víz???” (Izábel)

„Kíváncsi vagyok az ottani életformára, szeretnék betekintést nyerni a szokásaikba, hagyományaikba. Érdekel a környezet, a nevezetességek, a látnivalók. Szeretném úgy megismerni az ottani környezetet, hogy egy picit sajátoménak érezhessem, valamilyen szinten az otthonomnak.” (Zsolt)

Végül a résztvevők egymással csináltak videó-interjúkat (itt Izabel beszél a programmal kapcsolatos elvárásairól.)