Az interkulturális jelentése magyarul „kultúrák közötti”. Az interkulturális megértést, elfogadást támogatni annyit jelent, segíteni a kultúrák közeledését, párbeszédét, a kulturális cserét, a kölcsönzést, az együttélést. Azonban a kultúrák nem közlekednek, és nem beszélgetnek. A kultúrák nem, csak az emberek tudnak kapcsolatot létesíteni, megérteni, vagy elutasítani egymást. Végső soron minden ember - akár tud erről, akár nem – különböző kultúrák között él, és közvetít. Hiszen szükségszerűen más az otthoni kultúra, mint az iskola kultúrája, más nyelven beszélünk a haverokkal, mint a munkatársainkkal. Minden közeg, ami az embert körülveszi, megteremti a saját kulturális mintáit, normáit, szabályait. Ezek a közegek néha csak kicsit, néha nagyon különbözőek. Néha zenei stílusok, néha futball csapatok, néha országhatárok választják el őket egymástól – olykor vallási előírások, máskor társadalmi berendezkedések. Bármennyire furcsa, ezek mind kulturális különbségek.
Egyszerre több nyelvet beszélni kincs – ezt mindenki tudja. Egyszerre több kultúrában otthon lenni hasonlóképpen kincs. Nem csak az egyén életét teszi gazdagabbá, de a közösség boldogulása is attól függ, mennyire tudja harmóniába rendezni mindazt a sokféleséget, ami a létét jelenti. A sokféleség a természetnek éppen annyira alaptörvénye, mint az emberi társadalmaknak. Azokban a korszakokban, amikor az ember valami maradandót alkotott, a sokféleséget mindig az élet természetes velejárójának tekintették. A sokféleség tisztelete az ember tiszteletét jelenti. Ott, ahol az ember tisztelete nem kérdés, a legnagyszerűbb dolgokat képes létrehozni. Ott ahol az embert nem tisztelik, senki sem lehet biztonságban. Azok a társadalmak, amelyek valamilyen –etnikai, vallási, kulturális - tisztaság nevében a sokféleséget elutasítják, saját múltjukat és jövőjüket utasítják el. Nem utolsó sorban, veszélybe sodorják a jelenüket.
A kulturális sokféleségért kiállni, a gyűlölködést elutasítani ezért nem jelent egyet a „multikulti” önmagáért való dicsőítésével. Megtanulni együtt élni, az egyetlen reális alternatíva, ha egy önmagával harmóniában élő, teremteni képes társadalomban szeretnénk élni, ahol a gyermekeink biztonságban nőhetnek fel.
Az együttélés tanulható! Nem adatik magától és nem megy erőfeszítés nélkül. Bizonyára nem egyetlen módszer létezik az elsajátítására, de azt, amelyik nekünk eddig a legtöbb segítséget nyújtotta, egy francia szociálpszichológus, Margalit Cohen-Emerique dolgozta ki. Margalit azt vallja: ha a másikat akarjuk megismerni, legelőbb is magunkat kell megismernünk. A különbség ugyanis nem a másik lényegi sajátja, hanem a kapcsolatban ölt formát és nagyítódik fel.
Margalit hitvallásához híven képzéseink általában három lépcsőből állnak: az első és legfontosabb lépcsőfok annak megértése, hogy miből is épül fel saját kulturális világunk, miért ragaszkodunk bizonyos értékekhez és miért van az, hogy bizonyos helyzetekről úgy érezzük, mélységesen fenyegetik egyensúlyunkat (decentráció).
A második lépcsőfok a másik megértése. A megértés sohasem lehet teljes, inkább csak közelítésről lehet szó, de a közelítés számtalan olyan alternatívát vethet fel, amelyek saját kulturális értékeinknek új értelmet adhatnak.
A harmadik lépcső gyakorlati, és arról szól, hogy hogyan tudom Én (egyes szám első személyben) a másik és a köztem tátongó űrt úgy áthidalni, hogy abban sem én, sem ő ne sérüljön, egy olyan rendszerben, amelyben szükségszerűen a szakmai célok elsőbbséget éveznek (negóciáció).
Interkulturális képzések
Aktuális képzési felhívások
