A „Fiatal menekültek iskoláztatásának támogatása” című projektünk keretén belül a Láthatatlan kiállításra látogattunk el április 22-én, kedden, a résztvevő fiatalokkal és mentoraikkal. A kiállítás során egy órán keresztül teljes sötétségben, vak segítőnk vezetésével tapasztalhattuk meg, milyen érzés a látásunkat mellőzve csak a hallásunkra és a tapintásunkra hagyatkozni és teljes bizalmat szavazni egy, számunkra idegen embernek. Arif Hashimit, egyik résztvevőnket, aki a Montessori Erzsébetvárosi Gimnázium diákja, a kiállítás a következő gondolatokra inspirálta.
„Neked is jó a szemed, nekem is, és az egészséges embernek is jó a szeme, mégsem látunk mindent! Az igazi értékekhez nem kell szem, ahhoz szív kell! * Vak vezet világtalant
Lehetséges, hogy egy vak ember sokszor tisztábban lát, magabiztosabban jár-kel, mint egy ép látású ember. Hiába jó a szemünk, nem látunk meg vele mindent. Olykor csak a tárgyi dolgokat szemléljük. Az igazi értékek, melyek a tárgyakon túl keresendők, dupla látást igényelnek. Nemcsak a szemre van már ilyenkor szükség, mellyel a külvilágot láthatjuk, hanem belső látásra, megértésre. Ez eredményez tökéletes látást. Ha valaki nemcsak a szemével, de a szívével is lát. A vak ember is a belső látását használja. Ezzel a képességével keres, kutat a külvilág tárgyi és nem tárgyi dolgai között, és egy idő után az ő „belső szeme” is épp olyan tökéletes lesz, mint egy ép látású ember szeme. Tanuljunk a vak emberektől látni, meglátni, és használjuk mi is belső látásunkat. Ne csak nézzünk! Lássunk is!”
