A három alkalomból álló Same World globális nevelés képzésen azzal foglalkoztunk, hogy milyen módszerekkel lehet a környezeti igazságosságról tanítani. Egy egész jó kis csapat jött össze, ahol közvetlen hangulatban tudtunk egymástól tanulni. A pedagógusok visszajelzése szerint a kapott módszerek nagyon inspirálóak voltak. Egy résztvevőnk rögtön ki is próbálta a drámás gyakorlatokat egy egyetemi órán – hiszen szerinte, mint az Artemisszió Alapítvány szerint is, a tanulás akkor igazán hatékony, ha átéled, saját bőrödön megtapasztalod, amiről szó van; és ez az egyetemen sem mindig természetes.
Az első alkalommal a klímaváltozással foglalkoztunk. Mi köze a reggelinknek a környezethez? A tanárok sok új információt kaptak és élvezték a játékokon keresztül történő tanulást.
Drámás módszerek álltak a második alkalom középpontjában – a fórum színház és a tanítási dráma módszereivel ismerkedtünk. Ez alkalommal a résztvevők aktivitása és döntéseik irányították a feladatok menetét. Itt szerepbe lehetett lépni: lehettünk „elnyomó” és „elnyomott”, hívőkhöz prédikáló pap, vagy éppen a polgármester lojális szomszédasszonya. A módszerek nagyon sokszínűek voltak: voltak hír-színház, kép-színház, elnyomottak színháza gyakorlatok, és beszédekkel, jelenetekkel, városi gyűléssel tarkított dráma óra is a környezeti igazságosságról. Egy egész kis világ épült fel, amit a képzők csak finoman irányítottak. Azon volt a hangsúly, hogy hogyan lehetek aktív részese a társadalomnak, mit tehetek én egyedül vagy közösségben? Különösen tetszett a résztvevőknek az is, hogy az online modul, ami a képzés részeként háttér információkat nyújtott, tartalmazta a képzésen készült videókat és ez alapján magyarázta el az alkalmazott drámás módszereket.
A harmadik alkalom a környezeti migrációról szólt – mi történik azokkal az emberekkel, akik környezeti okokból kényszerülnek menekülésre? A szerepjáték során a résztvevők kis családokat alkottak és dönteniük kellet: menekülünk Magyarországról, és ha igen hogyan? A történet döntéseik alapján folyatódott. Itt érzékelhették, milyen egy másik ember helyzetében lenni, és milyen az, ha kulcsfontosságú döntéseket kell hozni. Ezen az érzelmileg nagyon megérintő játékon is aktívan részt vettek a pedagógusok, még ha utána nehéz is volt néhányuk számára lerázni a játék által előhozott érzéseket. A résztvevők nagyon pozitív visszajelzéseket adtak a képzésről, kicserélték egymás elérhetőségét és egy facebook csoportot is létrehoztak. A tanult módszerek különböző részeit szeretnék majd tanításuk során az óráikba integrálni.
Lisa Jürgens