2016. október 25. és 28. között jártunk a SAME World projekt nemzetközi konferenciáján Tartuban. A konferencián tizennégy országból több mint hetven résztvevő volt jelen. Magyarországról négyen vettünk részt: Tarján Edina az Artemisszió Alapítványtól, Hubert Andrea a Közgazdasági Politechnikum Alternatív Gimnáziumból, Salga Imre az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégiumból, valamint Orbán Ildikó a Deák Diák Általános Iskolából.  Egyetemi oktatók, professzorok, általános és középiskolai tanárok, projekt- és társult partnerek, valamint környezeti döntéshozók tanácskoztak különböző környezeti kérdésekről, oktatásról, szabályozásokról.

A szeminárium négy napja alatt előadások, workshopok és kerekasztal-beszélgetések során foglalkoztunk a környezeti igazságosság, a klímaváltozás és a környezeti migráció aktuális problémáival.

A konferencia megnyitója után négy előadást hallgattunk meg. Az első előadó Vasilka Sancin professzorasszony volt, aki a Ljubjanai Egyetem Nemzetközi Jogi Tanszékének a vezetője.  A környezeti migráció nemzetközi jogi kezeléséről tartott érdekes tájékoztatást.

Második előadóként Kert Valdaru az Észt Tudományos Akadémia migrációs szakembere beszélt a migrációs válságról, a környezeti migrációs folyamatokról és a környezeti menekültek problémájáról.

Utána Guido Viale olasz környezetvédelem-politikai szakértő beszélt arról, hogy az éghajlatváltozás és a környezetvédelem hanyatlása milyen új migrációs folyamatokat indít, illetve már indított is el világszerte.

Végül Stefano Caserini a Politecnico di Milano szakértője tartott megdöbbentő adatokkal alátámasztott, gondolatébresztő tájékoztatást. Izgalmas előadása arról szólt, hogy valójában milyen nagy gondot okoz a globális felmelegedés, milyen kihívások elé néz az egész emberiség. Ismertette továbbá, hogy idén Párizsban megrendezésre került az ENSZ 21. Klímakonferenciája (COP21), amely egy 195 országot érintő klímatalálkozó volt. A konferencia célja egy olyan globális megállapodás aláírása volt, amelynek betartásával remélhetőleg sikerül visszaszorítani az éghajlatváltozást, és 2°C alatt tartani az átlaghőmérséklet-növekedést.

Az előadások után észt középiskolás diákok éghajlatváltozáshoz kapcsolódó posztereiket mutatták be. Csodálatos, megható és figyelemfelkeltő posztereket készítettek a gyermekek.

A délután során következett a professzorok, tanárok és diákok műhelyfoglalkozása. Tekintve, hogy több különböző nemzetiségű küldöttség tagjai dolgoztak együtt, rövid ismerkedő beszélgetéssel és érdekes, ráhangoló játékokkal kezdődött a csoportmunka. Négy csoportban tanácskoztak a résztvevők arról, milyen konkrét fejlesztések kellenének az iskolákban, hogy a globális (környezeti) nevelés a tantervekbe is bekerüljön.

Négy kérdéskört vitattak meg, jártak körbe a csoportok. (1. Hogyan építsük bele a környezeti és társadalmi kérdéseket a különböző tantárgyakba? 2. Hogyan hozzunk létre kapcsolatot az általános és középfokú, valamint az egyetemi oktatás elvárásai között? 3. Hogyan szólhatnának hozzá a diákok, hogyan működhetnének közre még aktívabban annak érdekében, hogy az iskola közelebb kerüljön a valósághoz? 4. Mi szükséges ahhoz, hogy a tanárok motiváltabbak legyenek abban, hogy a környezeti nevelés a mostaninál hangsúlyosabb szerepet kapjon az oktatásban?) Észt, olasz, kenyai és macedón kollégákkal dolgoztunk egy csoportban, érdekes volt meghallgatni az ő véleményüket is ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban.

A csoportokban ötleteket, tapasztalatokat, javaslatokat fogalmaztunk meg minden kérdéskörhöz. A műhelymunka végén a csoportkoordinátorok ismertették az egyes szekciókban megszületett válaszokat. Ezekből elkészült egy összefoglaló, mely a következő napi kerekasztal-beszélgetés alapjául szolgált.

A második szakmai napon tartott kerekasztal-beszélgetésen professzorok, tanárok és oktatásüggyel foglalkozó döntéshozók vettek részt. Az észt, szlovén, olasz, görög, bolgár és német szakemberek ismertették a beszámolóikat és reflektáltak a műhelymunka során összegyűjtött javaslatokra.

A nap második felében pedig egy nagyon kedves idegenvezető segítségével, aki megmutatta nekünk a helyi oktatási és kulturális nevezetességeket, hangulatos sétát tettünk Tartu városában.

Eközben a projektben résztvevő országok koordinátorai, társult partnerei és a környezeti döntéshozók Alatskiviben, egy Tartuhoz közeli kisvárosban kirándulással egybekötött projekttalálkozón vettek részt, ahol megbeszélték az eddigi tapasztalatokat és a további feladatokat.

Ez alatt a négy nap alatt összekovácsolódott csapatként dolgoztunk, és számos új gondolatot, ötletet, tapasztalatot gyűjtöttünk.

Budapest, 2016. november 4.,

Orbán Ildikó