Megkérdeztünk tizennégy Budapesten élő bevándorlót arról, hogy milyen itt élni, 2015-ben, Magyarországon, Budapesten. Vajon hogyan érzik itt magukat? Mi az, ami jó érzéssel tölti el őket, és mi az, ami nehézséget jelent számárukra? És vajon milyennek látják Budapestet, magát a várost, a velünk élő külföldiek? Kérdezzük mindezeket egy olyan pillanatban, amikor a bevándorlás témája beszűrődött a mindennapokba és a közbeszédbe is. Ebben a kontextusban nagyon fontosnak tartjuk, hogy lehetőséget kínáljunk a jobb megismerésre. Közös érdekünk, hogy értsük egymást, és hogy közelebb kerülhessünk a szomszédjainkhoz, az iskolatársainkhoz, a barátainknak a barátaihoz, vagyis azokhoz a bevándorlókhoz, akik a közvetlen környezetünkben élnek. E közös megismerés és megértés igénye vezetett minket a könyv megírására.
A könyvben megszólaló bevándorlók - például - Afrikából, Ázsiából, Európából, Közép- és Dél Amerikából érkeztek. Magyarországon élnek, tanulnak, itt végzik szakmai gyakorlatukat, dolgoznak. Van, aki rövidebb ideje él itt, van, aki hosszabb, és megint van, aki már sokadik alkalommal tér vissza Budapestre, és választja ezt a helyet életének színteréül.
Ugyanúgy részei és részesei ennek a térnek, ugyanúgy birtokolják a várost, mint a „bennszülött” budaiak vagy pestiek. Mire elkészültünk az interjúkkal, kicsit el is szégyelltük magunkat. Melyikünk jár ki a Parlamenthez minden héten csak azért, hogy megcsodálja? Melyikünk szereti ilyen odaadással a Szent István Bazilikát? Ki az közülünk, akinek legkedvesebb időtöltése az, hogy a kacsákat eteti a Városligetben? Vagy akit ilyen elragadtatással tölt el a tény, hogy ebben az országban élhet? A bevándorlók történetei révén megengedhetjük magunknak, hogy nem csak a jól ismert városi tereket, hanem a másikról, másokról vallott nézeteinket is újragondoljuk, és hogy másképpen tekintsünk önmagunkra is. Megkérdeztük őket arról, hogy mi az a hely, ami a legfontosabb a számukra, amihez a leginkább kötődnek Budapesten belül. Azt tapasztaltuk, hogy ezeknek a helyeknek nem az az igazi érdemük, ami szemmel látható, vagyis hogy „milyen nagy és hogy milyen szép” a felépítésük, vagy az alakjuk. Mint sok más esetben, itt is az számít, amit a belső rétegek rejtenek magukban. A város él, a város kommunikál, üzen és segít.
És hogy miért van szükség segítségre? Mert „elhagyni az otthonod egyáltalán nem könnyű”. Amikor valaki egy másik országba költözik, és egy új környezetbe kerül, akkor egészen egyszerűen minden más lesz: mások a színek, az épületek, a formák, de más görbülete van az égnek is, mások az évszakok, az időkezelés, a ritmus. Mások az emberek. Más a nyelv. Más a kultúra, annak megannyi írott és íratlan, sokáig kiismerhetetlen szabályaival. És ez egyszerre izgalmas és vonzó, és közben egyszerre nehéz is, hiszen hirtelen annyi minden válik kérdésessé, ami addig egyértelmű volt. Ilyenkor az ember elbizonytalanodik: vajon jó helyen van-e, biztosan érti-e, hogy mi történik vele, s vajon tényleg a jó válaszokat sikerül-e megadnia.
És akkor, amikor minden megváltozik, akkor a város képes fogódzót nyújtani. Kapcsolódási pontokat kínál. Hasonlít. Hasonlít valami olyanhoz, ami valaha értékes, jelentős volt számunkra. A gyerekkorunkra, például. Vagy egy olyan vágyott állapotot képvisel, amit a jövőben szeretnénk elérni, ahova tartozni szeretnénk. Amit szeretnénk a magunkénak tudni. Sokszínűség. Dinamizmus. Szabadság. Általa elérhetjük azt is, amit esetleg otthon, a származási országunkban nem tudtunk megtapasztalni. Itt béke van. Biztonság. Tiszta az aszfalt. Ahhoz, hogy a helyünkön érezzük magunkat, nagyon fontos, hogy meg tudjuk őrizni magunkat, hogy tudjuk, kik vagyunk, honnan jöttünk és hogy hova tartozunk. Van jó pár olyan stratégia, ami a beilleszkedést, az odatartozást segíti. A könyvben megszólaló bevándorlóktól azt tanuljuk, hogy a városhoz való kapcsolódás is lehet egy ezek közül.
Reményeink szerint, mire az Olvasó a könyv végére jut, közelebb kerülnek hozzá a könyvben megszólalók. Talán a város tereire is más szemmel fog nézni ezentúl. Másfelől ajánljuk ezt a könyvet azoknak is, akik külföldön tervezik folytatni életüket. Szeretnénk nekik is megmutatni, hogy milyen élmények várhatnak rájuk, és hogy mire érdemes felkészülni, milyen stratégiákat érdemes segítségül hívni. Lehet így is olvasni a szövegeket: mit tennénk mi, ott, a másik helyében.
