2015.11.30.

Visszatérés

Korábbi látogatásom után néhány hónappal visszatértem a vámosszabadi menekülttáborba a Ready, Study, Go! nevű tanulmányi csoporttal. Előzőleg egy Karaván nevű önkéntesekből álló csapattal már jártam ott és néhány menedékkérővel össze is barátkoztam. Nagyon izgatottan vártam, hogy visszatérhessek, de egyben kissé aggódtam is, hiszen ezúttal olyanokkal indultam el, akiket nem igazán ismertem még. Előző nap a bicskei táborban jártam (ez egy másik menekülttábor), emiatt fáradtan vágtam neki az útnak és nehéz volt a szívem, mert tudtam előre, hogy ez csak egy egyszeri alkalom lesz. Ami minden előzetes aggodalmam ellenére fantasztikusan telt!

1_1.png

Nagy örömömre sikerült találkoznom néhány menedékkérővel azok közül, akiket már tavasszal megismertem. Pár éve még csak álmodoztam arról, hogy egy menekülttáborban ismerős arcokat üdvözölhetek és most lám, egyszerre ez az álmom valósággá vált. 

Több új tapasztalattal is gazdagodtam. Először is, ez a csoport vegyesen magyarokból és Magyarországon élő külföldiekből verbuválódott. Többek között volt köztünk farszi nyelven értő csoporttag is, és mindenféle egyéb műfaj jeles képviselője. Mint említettem, nem ismertük egymást korábban, vagy legalábbis nem mindenki, így ez a változatos összetétel eleve megadta az alaphangulatot. Ez a nap így jó alkalom volt arra is, hogy egy kicsit jobban megismerjem a többi csoporttagot. Egy ilyen együtt eltöltött nap nemcsak arról szól, hogy a menekültekkel ismerkedjünk, hanem hogy mi önkéntesek is, egymással. Végül minden nagyon jól alakult, nagyon örültem az új ismeretségeknek. 

Mint minden alkalommal, úgy most is sokféle játékkal és az ismerkedést, bemutatkozást segítő foglalkozással készültünk.

2.png

Persze az előre eltervezett programnak csak kis részét tudtuk kivitelezni. Sosem lehet ugyanis előre tudni, hogy mekkora lesz az érdeklődés, hányan vesznek részt, és milyen arányban oszlanak el a nemek vagy az életkor a résztvevők esetében. 

Mindenestre sportoltunk, társasjátékoztunk, és kézműveskedtünk is. Levetítettünk néhány magyar animációs filmet és zenét hallgattunk együtt. Készítettünk zabpehely golyókat és jegyzettömböt is, kávécsomagolásból.

Összességében az egész nap nagyon magával ragadó, intenzív és főleg fárasztó volt, de minden pillanatáért megérte! Az egyetlen szomorú momentum az volt, mikor indultunk hazafelé, és a menekültek egyre csak arról faggatóztak, mikor jövünk vissza megint. De nem tudtuk, mit is válaszolhatnánk. Csak annyit mondhattunk, hogy reméljük, mihamarabb. Addig is e csodás nap emlékét mi mindannyian, akik részt vettünk benne, megőrizhetjük magunkban. 

3.png

Én sokat önkénteskedem menekültekkel, és mindenféle egyéb, interkulturális párbeszédre fogékony szervezettel együttműködöm, mert hiszem, hogy ez lehet a kulcsa annak, hogy ezt a világot jobbá tegyük.

Surány Ráchel

komment

Címkék: beszámoló migráció menekültek globális nevelés Európai Fejlesztés Éve Ready study go

süti beállítások módosítása