A REACH Egyesület szervezésében egy egyhetes képzésen vettünk részt Sremski Karlovciban. A képzésre különböző országokból jöttek: Szerbiából, Spanyolországból, Portugáliából, Horvátországból, Franciaországból, Macedóniából, Albániából, Bosznia és Hercegovinából, Németországból, Görögországból és mint én, Magyarországról. A képzés témája az ifjúság, a színház és az interkulturális párbeszéd volt. Ezen belül is a konfliktuskezelés és a társadalmi befogadás problémájával foglalkoztunk.

A workshop elméleti és gyakorlati elemekből tevődött össze. Az elméleti rész során a REACH Egyesület, az Artemisszió Alapítvány és a Council of Europe kormányközi szervezet munkásságával ismerkedtünk, valamint a hasonló témájú projektek céljairól, felépítéséről, a folyamat fázisairól, a pályázati lehetőségekről, a fiatal oktatók képzéséről és az intézményekkel való együttműködésről beszéltünk. Egy nap a hálózatépítés működését vizsgálva, lehetőségünk volt egy gyakorlat keretében összefoglalni, hogyan tudunk jövőbeli nemzetközi képzéseket eredményesen megszervezni és a szerzett tudást a saját közösségünkben hasznosítani.

A workshop gyakorlati része volt a legizgalmasabb, ahol különböző színházi tevékenységformákat alkalmazva bizonyos társadalmi csoportok vagy egyének helyzetének, életminőségének kimutatásával és annak javításával foglalkoztunk. A gyakorlatokon keresztül felfedezhettük a különböző kultúrájú emberek között fellépő kommunikáció sajátosságait, valamint a feszültségek, konfliktusok hatékony kezelését is. Olyan pillanatokat éltünk meg, amelyek a saját érzékek és értékek másokkal való összehangolására érzékenyített, főleg a szociális színház/alkalmazott dráma irányzatok technikáit alkalmazva. Nagy hangsúly volt az olyan színházi tevékenységen, amelyeknek elsődleges célja a résztvevőkre koncentráló folyamat eredményeképpen létrehozható személyiségbeli vagy társadalmi változás. A tevékenységek középpontjában az állt, hogy a résztvevők saját "eszköztárt" fejlesszenek ki. A sok rávezető, energetizáló, csapatépítő és munkacsoportos tevékenységen keresztül, nemcsak új technikákat és módszereket tanultunk, hanem megtanultuk hogyan kell használni azokat.

Mindemellett nagyon tetszett a képzésen való résztvevőkkel való munka. A többiek valamilyen szinten mind foglalkoztak már a szociális színházzal/alkalmazott drámával. Ez a workshop lehetőséget adott arra, hogy más, hasonló célcsoporttal dolgozó emberrel beszélgessünk, hogy tapasztalatainkat megosszuk, hogy közösen összeszedjük, hogy mi a közös a különböző munkásságunk, területeink tevékenységében. Arra jutottunk, hogy egyrészt közös az intencionalitás, vagyis mindannyian hiszünk a színház, a dráma átalakító erejében. Másrészt meg arra a következtetésre jutottunk, hogy az alkalmazott színház és dráma révén új kapcsolatok, interdiszciplináris összefonódások jönnek létre különböző területek között. Vagyis, hogy a különböző társadalmi szükségleteknek megfelelően a színházi tevékenységek a pszichológia, pedagógia, szociológia, antropológia stb. területekkel való összefonása új utakat nyithat a nem formális oktatásra és az életfogytiglani tanulásra.

Györe Ágnes

Fotó: Nikola Nikolić - NNSpark Production, Francesco Argenio Benaroio