A Wikipédia szerint a globalizáció egy olyan nemzetközi integrációs folyamat, amely a világot átfogó társadalmi kapcsolatokból, világ eszmék, termékek, ötletek és más kulturális, szociális, gazdasági és technológia szempontokból ered. Az ilyenfajta kölcsönhatások az országok között arra irányulnak, hogy egyesítsék a piacaikat, társadalmaikat és kultúráikat, egy sor társadalmi, gazdasági és politikai átalakulás réven, biztosítva számukra a globális státuszt. Ez a láthatólag tárgyilagos magyarázat egy láncreakciót indít el, amely lehet mind pozitív és negatív is attól függ, milyen nézőpontból vizsgáljuk. Stephen Castles szerint: "A migráció nem más, mint a globális változás eredménye, valamint egy erőteljes erő a további változásra a küldő és befogadó társadalmaknál." 

Ez remekül összefoglalja a jelenlegi helyzetet Európában. Valójában szerintem amikor egy olyan terméket fogyasztunk, ami az országunkba érkezett, ritkán gondolunk bele, hogy milyen úton is került ide hozzánk. Szerencsére manapság könnyű hozzájutni a kolumbiai banánhoz Budapesten. Ha nem is olyan friss és édes, mint a szülőhazámban, mégis ha eszek belőle, az meglágyítja a szívemet és boldoggá teszi a hasamat. Hálás vagyok, hogy a globalizáció elérhetővé teszi a kolumbiai banánt számomra is.

Nem gondolkoztam el erről a helyzetről egészen addig, amíg részt nem vettem az Artemisszió: Ready, Study, Go! egyik csoportos találkozóján, elmondhatom, hogy pozitív élményben volt részem, nem beszeélve a 19 résztvevőről, akik különféle országokból gyűltek össze a helyszínen. A foglalkozáson azt feszegettük, hogy az úgynevezett globalizáció valójában pozitív vagy negatív hatással bír-e. Természetesen, ha a kolumbiai kicsiny szívemet vesszük figyelembe, ami csak úgy sóvárog egy csöppnyi hazai íz után, nyilván pozitívumként könyvelhetjük el, viszont ha tovább vizsgáljuk az egész folyamatot, azért némi kétség merül fel bennem. Hány ember vesz részt ebben a folyamatban, a banánterméstől a bevásárlóközpontig? A lista nagyon hosszú. Vitathatatlanul egy újabb kifejezés ugrik be nekünk: fair trade, de mitől is lesz valami igazan fair trade? Mit jelent az egyáltalán, hogy fair trade?

A Wikipédia szerint: "A fair trade egy olyan társadalmi mozgalom, melynek célja, hogy abban segítse a fejlődő országokat, hogy azok jobb kereskedelmi viszonyokat fejlesszenek ki és a fenntarthatóságot terjesszék. A mozgalom résztvevői támogatják a magasabb szociális és környezetvédelmi normákat és a magasabb árakat az exportőrök felé. A mozgalom elsősorban a nyersanyagokra fókuszál, vagy az olyan termékekre, amelyeket tipikusan a fejlődő országokból a fejlett országokba exportálnak, miközben a belföldi piacokon is árusítják azokat, mint Brazília vagy India. Ilyenek pl. a kézműves termékek, kávé, kakaó, cukor, tea, banán, méz, pamut, bor, friss gyümölcs, csokoládé, virágok, arany és 3D nyomtató-izzószál. A mozgalom törekszik a nagyobb igazságosság támogatására, hogy a nemzetközi kereskedelmi partnerek közötti párbeszéd az átláthatóság és a tisztelet útján haladjon. Ezen kívül hozzájárul a fenntartható fejlődéshez a jobb kereskedelmi viszonyok által, és a termelők jogait biztosítva támogatja őket a fejlődésben."

Nyilván nagyszerűnek tűnik ez a Wikipédiát olvasva, de a helyzet valójában nem ennyire fényes. A kollektív munka eredményeként aggasztó számokat fedeztünk fel (2, 2,7,11, 8), amikor összehasonlítottuk a kapott számokat a nap végén. Az eredmény abszolút aránytalan lett, sőt azt is mondhatnánk, hogy igazságtalan. Még nekünk is, akik részt vettünk ebben, nehezünkre esett a százalékos eredmények felülvizsgálata, és arányos elosztása az öt munkacsoport között, amelyeket a feladat alatt vizualizáltunk.
A tényleges adatok százalékos eloszlása a következő:

1. Alkalmazottak az ültetvényen. 1%
2. Ültetvényes. 5%
3. Importőr. 7%
4. Szállítmányozó. 4%
5. Szupermarket tulajdonos. 13%

A Wikipedia utolsó bejegyzése az alábbi: " A mozgalom törekszik a nagyobb igazságosság támogatására, hogy a nemzetközi kereskedelmi partnerek közötti párbeszéd az átláthatóság és a tisztelet útján haladjon. Ezen kívül hozzájárul a fenntartható fejlődéshez a jobb kereskedelmi viszonyok által, és a termelők jogait biztosítva támogatja őket a fejlődésben."

Igazság szerint még hosszú utat kell megtenni ahhoz, hogy elérjük ezt a célt. Ez a probléma az életünk sok más területét is érinti, ezért felmerül a kérdés, hogy milyen lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy megoldást találjunk. Nagy vagy kis lépés, az már nem számít, lényeg hogy elinduljunk valamerre. A jelenlegi állapot globális szinten egy terhekkel járó helyzetre világít rá, és ebben a pillanatban senki sem hunyhat szemet a menekült krízis felett. Nagyot vagy kicsit, de lépnünk kell ahhoz, hogy a globalizáció következményeihez vagy eredményeihez hozzájáruljunk.

Claudia Andrade