Egy hét napos Padovai tanulmányút során olyan szervezeteket látogattunk meg, amelyek az Artemisszió Alapítványhoz hasonlóan, az interkulturális párbeszéd, a különböző kultúrák együttélésének témájában dolgoznak különböző célcsoportokat és célkitűzéseket helyezve fókuszukba. Padova civil életéből van mit tanulni és van mit inspirálódni, nézzük meg miért.
A város apró civil szervezeteinek gyakori és jól működő összefogása nagy volumenű és sokszínű programokat is lehetővé tesz.
Ennek az együttműködésnek remek példája a NEXT STOP elnevezésű kezdeményezés, ami egy városi közösségfejlesztő programsorozat, ami számos rendezvényt kínál a város több pontján áprilistól októberig hét szervezet összefogásának eredményeképp, ami valamiképp változtat az adott szomszédságokról kialakult képen. Az aktuális rendezvény amin részt vettem, a pályaudvar környékének multikulturális közegében értelmezett újra egy addig szürkén tátongó teret. Ezen a téren a CO+ és az Orto Sul Terrazzo szervezetek összefogásának eredményeképpen közösségi kertet alakítottak ki, ahol a virágágyásokban elhelyezett haszonnövények napi gondozásába a környéken lakókat vonták be. A program célja egyszerre az, hogy a környéken lakók megismerjék egymást és együttműködjenek, hogy a városi tér zöldebbé váljon, hogy a szomszédság érzékenyebbé váljon a ökológiai kérdések irányába és az is, hogy a létrejött emberi találkozások apropóján a közösségi élet is fellendüljön. Utóbbi célkitűzést a közösségi kert megnyitóján a téren bemutatott amatőr színházi előadás és beszélgetés hivatott megteremteni, illetve a programsorozat további részei ezt fogják erősíteni. A további programok sokszínűségét a hét együttműködő civil szervezet adja. Lesznek gyerekprogramok, dráma foglalkozások és kozmetikai szerek ökologikus házi előállítását tanító foglalkozás is, attól függően, hogy épp melyik partnerszervezet a közreműködő fél (akik között megtalálható a Xena és a Mimosa is, amelyekről még lesz szó).
Tanulságos volt látni egyrészt, hogy a sok kisebb szervezet együttműködése hogyan hoz létre egy nagyobb társadalmi hatást úgy, hogy a befektetett munkamennyiség nem haladja meg egyik szervezet erejét sem. Ezen kívül létrejön az a fajta holisztikus szemlélete a projektnek, ahol egyesülnek az interkulturális, a közösségépítési, az urbanisztikai és az ökológiai szempontok.
Hasonlóan egy holisztikus szemléletre támaszkodik a Laboratorio Culturale I’M szervezet, akiknek nem csak mindennapi működésükben volt lehetőségem belelátni, de részt vettem az évente megrendezésre kerülő nagyszabású rendezvényükön is a 6 Gradi elnevezésű interkulturális fesztiválon. A szervezet Padova városán kívül egy 20 percre fekvő agglomerációs faluban található.
Az I’M célja az, hogy gyakorlati lehetőség biztosítson fiataloknak arra, hogy kipróbálhassák magukat különböző szakmákban, gyakorlati kompetenciákra tegyenek szert ezekben, illetve hogy saját kezdeményezéseiket megvalósíthassák. Minderre egy régi raktárépületben kerül sor, ahol tér különböző pontjain különböző műhelyek illetve munkacsoportok működnek. Van asztalosműhelyük, varró, ruhafelújító műhelyük, kulturális programszervezői munkacsoport, designer csoport, kertészeti műhely, és még sok egyéb. A fiatalok munkaerő piaci integrációját és szakmai látókörük szélesedését egyszerre célzó projekt nem korlátozza szellemi horizonthát sem a raktárépület falai közé. A nyitottságuk bizonyítéka széleskörű együttműködésük civil szervezetekkel, aminek legmeghatározóbb eseménye az évente megrendezésre kerülő 6 Gradi interkulturális fesztivál. A fesztivál keretein belül az több civil szervezet tart különböző kulturális, készségfejlesztő vagy szórakoztató programokat, sok műhely és koncert valósul meg. A rendezvény filozófiája, hogy ez a sokoldalú szervezet, ami rendkívül különböző embereket kapcsol egy közösségbe, a világ sokszínűségét is befogadja magába erre a hat napra, és saját programjait is bemutassa az érdeklődőknek.
Padova egyik különc szervezete szintén a legkülönbözőbb csoportok békés együttműködésén és együttélésén dolgozik. A Mimosa szervezet szociális munkásai rendkívül különböző fiatal célcsoportokkal dolgoznak, akik a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeiből kerülnek ki. Az elért fiatalok egy részét egy lakóközösségben egyesítik, a védelmük és a megfelelő szocializációjuk elősegítése érdekében. Egyrészt fiatalkorú prostituáltakat és szexuálisan kizsákmányolt lányokat segítenek, ezen kívül kísérő nélküli fiatalkorú menekülteket is fogadnak ugyanebben a házban, valamint javítóintézetből jövő, bírósági ítéletük utolsó fázisában lévő fiatalkorúakat is. A közös lakás kialakítása abból a felismerésből származik, hogy külön a lányoknak, és külön a fiúknak fenntartott lakások pont abból az aspektusból nem tudják segíteni a fiatalok szocializációját, amiben a legnagyobb problémákkal rendelkeznek, ami a gender kérdések és a nemek közötti kapcsolat kezelése. Az együttlakás során, ahol a szociális munkások természetesen jelen vannak, hogy mediálják a felmerülő problémákat, egy vegyes és sokféleségében erősségre találó megtartó közösség jön létre. Alkalmam volt egy kerti sütögetéssel összekötött találkozójukon részt venni, és megdöbbentő volt számomra a közösségi összetartás megtapasztalása.
Szabó Márton