“A kaleidoszkópnak az a kézenfekvő mintázata, hogy sok kicsi színes darabból, állandó változtatásokkal összerakunk valami képet - számomra valami ilyesmi volt. Sok apró élmény, rövid, akár félbeszakadt beszélgetés, közös játék a felnőttekkel, a gyerekekkel… Rengeteg olyan apró momentumot hoztam magammal, ami egy ilyen szép képet rak ki együtt.”

 Januártól júniusig kéthetente felültünk egy buszra, és egy napot Vámosszabadiban töltöttünk. Hazafelé általában hangos volt a busz - beszéltünk, a legtöbbször egymás szavába vágva. Megosztottuk egymással, mi sikerült a legjobban, mi volt nehéz, mi az, ami egészen máshogy alakult, mint ahogy elképzeltük, kivel beszélgettünk, kit ismertünk meg. Meséltünk egymásnak, de valahogy nem fogytak el a történeteink akkor sem, mikor hazaértünk. Úgyhogy meséltünk a barátainknak, a családunknak, annak, akivel találkoztunk, annak, aki kérdezett. És továbbadtuk a történeteinket ezen a blogon, cikkekkel, képeslapokkal, fényképekkel.

A projekt végéhez közeledve úgy döntöttünk, egy rövid filmben mutatjuk meg egy, a táborban töltött napunkat, és egyben visszaemlékszünk arra is, milyen volt ez a félév, mi történt velünk, bennünk.

A Belehelyezkedni az ottlétbe című filmben a KARAVÁN projekt önkéntesei mesélnek. Arról, hogy milyen is volt féléven át önkéntesnek lenni a vámosszabadi befogadó állomáson.

A filmet Eichner Hanna készítette.