2013 júliusában 4 magyar tanár járt Sierra Leonéban, hogy ottani középiskolákkal közös együttműködést indítsanak be az Artemisszió Alapítvány segítségével. Az előzetes terveink szerint, a Sierra Leone-i tanárok idén ősszel viszonoztál volna látogatásukat, azonban ez az ebola-járvány miatt meghiúsult. A Nyugat-Afrikából kiinduló ebola-járvány megrendítő módon világít rá az afrikai egészségügyi és fejlesztési problémákra.  Ugyanakkor ez csak egyike a számos globális problémának, amivel nap, mint nap szembesülünk. Ezek megoldásában a felnövekvő generációnak, és így közvetlenül az iskolának is kulcsfontosságú szerep kell, hogy jusson. Globális iskolák – partnerségek Afrika és Európa között című konferenciánk a globális kihívások mellett a megoldásokkal is behatóan foglalkozott, jó példákat hozva mind Európából, mind Afrikából.  Akik nem tudtak ott lenni, vagy újranéznék az előadásokat, azoknak ajánljuk a felvételeket.

Max Zimani (zimbabwei születésű, jelenleg Szlovéniában élő szakértő) vitaindító előadásában hangsúlyozta, hogy „a világ népességének 80 %-a a globális Délen [ún. fejlődő országokban lakik], így a globális problémák elleni harc csakis úgy képzelhető el, ha ezeket az országokat is egyenlő partnerként vonják be a megoldások kidolgozásába, ahelyett, hogy csupán segítségre szoruló földrészekként tekintünk rájuk.

Csapóné Mátó Mónika (a makói iskola tanára) hangsúlyozta, hogy a program kapcsán az iskola falai kinyíltak. A szegedi mozgáskorlátozattak intézetébe történt látogatás, és az mozgássérült sportolók bevonásával rendezett iskolai sportnap alkalmat biztosított arra, hogy a diákok ne csak elméletben szembesüljenek az esélyegyenlőség kérdésével, de testközelből is megismerkedjenek a nehézségekkel. A program hatására a makói diákok sokkal tudatosabban szemlélik a világot, például sokkal inkább feltűnik nekik, ha egy közintézmény nem akadálymentesített.

Dr. Tapolczai Gergely, parlamenti képviselő előadása az érintettek szemszögéből világította meg ugyanezt a kérdést, és egyben a konferencia leginspirálóbb előadásának bizonyult. Dr. Tapolczai Gergely saját életén keresztül mutatta be, milyen nehézségekkel szembesült siket diákként, és milyen új lehetőségekkel élhet az országos fogyatékosügyi programnak és a magyar jelnyelvi törvénynek köszönhetően.

Dimitar Lazarov a bolgár Center for Inclusive Education munkatársa az élelmiszer-hulladék témáját járta körül. Az adatok megdöbbentőek: az elmúlt 30 évben 2-4-szer annyi élelmiszert termelünk, mégis minden hetedik ember éhezik a földön, és a megtermelt étel harmada a szemétbe kerül. Sok módon tehetünk ez ellen, figyeljünk jobban az apró dolgokra is – mit eszünk, mennyit fogyasztunk, hogyan tudjuk a hulladéknak szánt élelmiszert kreatívan ’megmenteni’.

Amint az Pakot Renáta előadásából is kiderül, a Terracycle radikális megoldásokban hisz – céljuk, hogy eltüntessék a szemét fogalmát. A szemét három funkcióját nézik (anyag, fizikai jellemzők, funkció), és ennek megfelelően három dolgot lehet tenni: újra-használni (reuse, például egy régi széket), továbbhasznosítani úgy, hogy új funkciót adunk neki (upcycling, régi függönyből estélyi ruha), és újrahasznosítani (recycle, molinóból táska).

A Hulladék-világ című szekciót egy Apáczais diák, Varjú Dániel nyitotta. Arról beszélt, mit adott, mit változtatott a közös projekt-munka, és elmondta, hogy az egy év alatt átalakult a fenntarthatóságról és környezetgazdaságosságról alkotott kép az iskolában – többek között bevezették a szelektív hulladék-gyűjtést.