2013 júliusában 4 magyar tanár járt Sierra Leonéban, hogy ottani középiskolákkal közös együttműködést indítsanak be az Artemisszió Alapítvány segítségével. Az előzetes terveink szerint, a Sierra Leone-i tanárok idén ősszel viszonoztál volna látogatásukat, azonban ez az ebola járvány miatt meghiúsult. A Nyugat-Afrikából kiinduló ebola járvány megrendítő módon világít rá az afrikai egészségügyi és fejlesztési problémákra. Ugyanakkor ez csak egyike a számos globális problémának, amivel nap, mint nap szembesülünk. Ezek megoldásában a felnövekvő generációnak, és így közvetlenül az iskolának is kulcsfontosságú szerep kell, hogy jusson. Konferenciánk a globális kihívások mellett a megoldásokkal is behatóan foglalkozott, jó példákat hozva mind Európából, mind Afrikából.

Max Zimani (zimbabwei születésű, jelenleg Szlovéniában élő szakértő) hangsúlyozta, hogy „a világ népességének 80 %-a a globális Délen [ún. fejlődő országokban lakik], így a globális problémák elleni harc csakis úgy képzelhető el, ha ezeket az országokat is egyenlő partnerként vonják be a megoldások kidolgozásába, ahelyett, hogy csupán segítségre szoruló térségekként tekintünk rájuk.” Max Zimani részletesen bemutatta mindazokat a történelmi és jelenkori folyamatokat, mely a kontinens hanyatlásához vezettek. A14. századi Timbuktu (Mali) ötször akkora volt, mint az akkori London, és 25.000 egyetemistának adott otthont a világban egyedülálló módon. Gondoltunk-e valaha arra, hogy I. Nagy Lajos akár Afrikába is járhatott volna egyetemre? Hová tűnt mindez a gazdagság és tudás? A gyarmatosítás, a rabszolga-kereskedelem, a jelenkori méltánytalan gazdaságpolitika mind megtette hatását. A kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében a múlt alaposabb megértésén túl szükség van arra is, hogy az afrikai kontinens valós problémái mellett lakóinak tettrekészsége, illetve a helyi innovációk megjelenjenek mind a médiában, mind az iskolai könyvekben – hangsúlyozta Max Zimani.

Szántó Diana előadása szorosan kapcsolódott Max Zimani üzenetéhez. A Sierra Leone-i egészségügyi krízis kialakulásához véleménye szerint az is hozzájárult, hogy nemzetközi szervezetek mindig is arra törekedtek, hogy visszaszorítsák a fejlődő országok állami kiadásait, különösen, ami a közszféra kiadásait illeti. A 10 éves polgárháború befejezésekor, 2002-ben az ország amúgy is gyenge lábakon álló intézményrendszere romokban állt. Az újjáépítésben a legnagyobb részt az ENSZ vette ki, ám a világszervezet sem a jóléti intézmények kiépítését, hanem a demokratikus intézményrendszerek megerősítését tartotta prioritásnak. Az ebola járvány ezt az utat kérdőjelezte meg. Szántó Diana óva intett azoktól a magyarázatoktól, melyek a helyi lakosság tudatlanságára, a babonákra és az elmaradott kulturális szokásokra vezetik vissza a járvány terjedését. Hangsúlyozta, hogy ezek elterelik a figyelmet a valóságos kérdésről, arról, hogy milyen szerepe van az elmúlt 25 év nemzetközi fejlesztéspolitikájának az egészségügyi rendszer alulfinanszírozásában, amit a Sierra leone-i tanárok videóüzenete is megerősít. Előadását a One Family People ebola ellenes kampánydalával zárta, ami a helyiek kreativitásáról tesz tanúbizonyságot.

A One Family People hiánypótló munkát lát el a fogyatékkal élők jogainak érvényesítésében. A fogyatékkal élők aránya Sierra Leonéban eléri a 15-20%-ot, ami háromszor-négyszer akkora, mint a magyarországi arány (5%). Ezért is választotta a makói Szent István Gimnázium és a hastings-i Kelly Szakközépiskola közös témájául a fogyatékkal élők helyzetét. Csapóné Mátó Mónika projektbemutatójában hangsúlyozta, hogy a program kapcsán az iskola falai kinyíltak. A szegedi mozgáskorlátozattak intézetébe történt látogatás, és az mozgássérült sportolók bevonásával rendezett iskolai sportnap alkalmat biztosított arra, hogy a diákok ne csak elméletben szembesüljenek az esélyegyenlőség kérdésével, de testközelből is megismerkedjenek a nehézségekkel. A program hatására a makói diákok sokkal tudatosabban szemlélik a világot, például sokkal inkább feltűnik nekik, ha egy közintézmény nem akadálymentesített.

Dr. Tapolczai Gergely, parlamenti képviselő előadása az érintettek szemszögéből világította meg ugyanezt a kérdést, és egyben a konferencia leginspirálóbb előadásának bizonyult. Dr. Tapolczai Gergely saját életén keresztül mutatta be, milyen nehézségekkel szembesült siket diákként, és milyen új lehetőségekkel élhet az országos fogyatékosügyi programnak és a magyar jelnyelvi törvénynek köszönhetően. Siket diákként az épek („hallók”) iskolájában tolmács nélkül teljesen magára volt utalva, és csupán az olvasás szeretetének köszönhette, hogy megküzdött a felmerülő akadályokkal. A jogi egyetemet sikerrel végezte el, és a SINOSZ (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) keretén belül sokat tett a 2009-es jelnyelvi törvény elfogadásáért, melynek köszönhetően felállt a jelnyelvi tolmácsszolgálat. A törvény a mindennapi ügyintézés során jelentősen megkönnyíti a siket emberek mindennapjait- hangsúlyozta előadásában.

A Hulladék-világ című szekciót egy Apáczais diák, Varjú Dániel nyitotta. Arról beszélt, mit adott, mit változtatott a közös projekt-munka, és elmondta, hogy az egy év alatt átalakult a fenntarthatóságról és környezetgazdaságosságról alkotott kép az iskolában – többek között bevezették a szelektív hulladék-gyűjtést. És ez elég nagy szó! Dimitar Lazarov, a bolgár Center for Inclusive Education munkatársa az élelmiszer-hulladék témáját járta körül – ez egy népszerű téma volt az bolgár-ghánai együttműködés során (is), hiszen az étel az a dolog, amihez mindenki kapcsolódni tud. Az adatok megdöbbentőek: az elmúlt 30 évben 2-4-szer annyi élelmiszert termelünk, mégis minden hetedik ember éhezik a földön, és a megtermelt étel harmada a szemétbe kerül. Előfordul, hogy le sem szedik a paradicsomot, vagy nem vesszük meg, mert csúnya, esetleg hulladékba kerül a csomagolásnál vagy a szállításnál, illetve egyszerűen kidobjuk, mert maradék. Sok módon tehetünk ez ellen, figyeljünk jobban az apró dolgokra is – mit eszünk, mennyit fogyasztunk, hogyan tudjuk a hulladéknak szánt élelmiszert kreatívan ’megmenteni’. Pakot Renáta, a Terracycle képviselője is hasonlóan radikális megoldásokban hisz – céljuk, hogy megszüntessék a szemét fogalmát. A szemét három funkcióját nézik (anyag, fizikai jellemzők, funkció), és ennek megfelelően három dolgot javasolnak: újra-használni (reuse, például elektronikai eszközöket felújítása), továbbhasznosítani úgy, hogy új funkciót adunk neki (upcycling, fogkeféből toll készítése), és újrahasznosítani (recycle, csipszes zacskóból ruhaakasztó gyártása).

A világ az osztályteremben című kerekasztal résztvevői (Dr. Fodor Erika, Külgazdasági és Külügyminisztérium; Varga Attila, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet; Dimitar Lazarov, Center for Inclusive Education; Csanády Szilvia, Arany János Általános Iskola és Gimnázium; Csontos Bence, Nemzeti Ifjúsági Tanács; Ebenezer Parditey, Ghána) több nézőpontból, több oldalról világították meg a témát, vagyis a globális témák bevitelének fontosságát az oktatásba.

A konferencián a diákok közös munkáját is bemutattuk - egy kiállítás formájában. A Távoli osztálytárs című kiállítás a magyar-Sierra Leone-i osztálytermi munka fénypontjait mutatja be, három fő téma köré rendezve (fogyatékosság, környezetszennyezés és élelmiszer-biztonság). A kiállítás megtekinthető az Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér Galériájában (1067 Budapest, Eötvös utca 10.), 2014. december 5-ig hétköznap 10.00−18.00 óráig.