Az Artemisszió Alapítvány munkatársa is részt vett azon a kormányzati és civil szereplőket összehívó konferencián, melyet a HAND Szövetség szervezett 2014. június 24-én a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájáról. A fogalom nyelvi bonyolultsága ne rettentsen meg senkit! Köznapi nyelven arról van szó, hogy a fejlődő országokban élő emberek mindennapi életét nagyban befolyásolja, hogy a fejlett, Európai Uniós országok - köztük Magyarország- milyen kereskedelmi, mezőgazdasági, migrációs politikát folytatnak, és ezek a politikák olykor nagyobb kárt okoznak, mint a nemzetközi segélyek keretében kapott támogatás, amit ugyanazon államok juttatnak el segítő célzattal. Ezért is választották a konferencia mottójául az alábbi szlogent: „Adni az egyik kézzel és nem elvenni a másikkal!”
A konferencián a Magyar Természetvédők Szövetsége a bioüzemanyagok példáján keresztül hívta fel a figyelmet arra, hogy Magyarország milyen módon érintett a témában. A magyar helyzetről részletesebben a konferenciára összeállított kiadványban olvashatunk, számos nemzetközi példa mellett.
„Slágvortokban” a következő a probléma. A bioüzemanyagok, azaz a növényi biomasszából például repce-, napraforgó- vagy épp pálmaolajból készült üzemanyagok - 10-15 évvel ezelőtt a kőolaj zöld alternatívájaként tűntek fel. Azonban egyre növekvő használatuk során kiderült, hogy gazdaságos termesztésük óriási területet igényel. Mivel a trópusi országok hatékonyabban és olcsóbban képesek a bioüzemanyagok előállítására, ennek eredményeként a déli országokból egyre növekvő mennyiségű pálmaolaj érkezik Európába. Az EU emellett a tagországok repce és napraforgó-ültetvényeit szinte kizárólag bioüzemanyag előállítására használja fel, ezek pótlására az európai élelmiszergyártó cégek és a kozmetikai ipar vállalatai Indonéziából és Malajziából kénytelenek még több pálmaolajat importálni. Mindez számos környezeti és társadalmi problémához vezet. A bioüzemanyagok megnövekedett használata többek között hozzájárul az indonéz esőerdők kivágásához, a növekvő globális élelmiszerárakhoz, az közösségi termőföldek kisajátításához, és ezáltal a helyi lakosok erőszakos kitelepítéséhez (utóbbira találunk példát Ugandában, Etiópiában, Tanzániában).
Magyarország, nagy kiterjedésű, repce és napraforgó termesztésre használt területek hazájaként, magára elsősorban, mint a bioüzemanyag-ipar potenciális nyertesére tekint. Ezért is szorgalmazta a magyar kormány, hogy az Európai Unió – a fent ismertetett negatív hatások ellenére – mégse csökkentse 5% százalékra az élelmiszer-termény alapú bio-üzemanyagok arányát (a korábban hatályos 10%-os ajánlás helyett). A MTVSZ álláspontja szerint azonban ez szembemegy Magyarország azon elköteleződéssel, amit nemzetközi fejlesztési együttműködésre vonatkozó stratégiájában (az ún. NEFE Stratégiájában) megfogalmazott, miszerint Magyarország aktív szerepet vállal globális szinten is a szegénység csökkentése, a természeti erőforrásokkal való felelős gazdálkodás és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése terén.
Mit tehetünk mi, akár felelős állampolgárként? Egyrészt tájékozódjunk, hiszen csakis így hívhatjuk fel választott döntéshozóink figyelmét a meglévő gyakorlat káros következményeire. Másrészt fogyasztóként is sokat tehetünk! Ha kevesebbet autózunk, ezáltal máris csökkentjük a bioüzemanyagok használatát! Ha olyan kozmetikumot vagy csokoládét vásárlunk, ami nem tartalmaz pálmaolajat, amit a bioüzemanyagok előállítása mellett, az élelmiszeripar és a kozmetikai ipar is nagy arányban használ, magunk is hozzájárulunk egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
2014. június 25. Koppány Judit
Fotó: Rainforest Action Network- Cargill's Problems With Palm Oil
