A Circolio Egyesületnél vettünk részt egy egyhetes workshopon Valenciában. A képzés témája a szociális cirkusz volt. Ezen belül is javítóintézetben tartózkodó fiatalok szerepeltek célcsoportként. Görögországból és Magyarországból érkeztek résztvevők, akik valamilyen szinten mind foglalkoztak már szociális cirkusszal.
A workshop elméleti és gyakorlati elemekből tevődött össze. Az elméleti rész során a szociális cirkusz fogalmáról, céljairól, értékeiről gondolkoztunk, a szociális cirkusz projektek felépítéséről, a folyamat különböző fázisairól, az oktatók szükséges hozzáállásáról, az intézményekkel való együttműködésről. A definíciókon és a cirkusz által elérhető eredményeken gondolkozva arra jutottam, hogy ennek a tevékenységnek egy elég szerteágazó, azonban egy közös alapja van. Egy olyan egyetemes felfogás, ami a különféle országokban, különféle célcsoportokkal dolgozva is megegyezik, maximum csak a súlypontok vannak kicsit máshol célcsoporttól függően. Ez egyrészt azért is lehet, mert a szociális cirkusz egy viszonylag új terület, amiről egyelőre kevés cikk és szakirodalom született, másrészt azért, mert a tapasztalatok nagyon egy irányba mutatnak.
Sor került a tapasztalatok megosztására, csak úgy, mint a gyakorlati résznél, ahol egyrészt tanítási technikákat, különféle energetizáló, rávezető, bizalomépítő játékokat mutattunk be, és lestünk el egymástól. Számomra a legtanulságosabb, az előadás felépítéséhez, a koreográfia és a történet kitalálásához alkalmazott improvizációs, kreativitást ösztönző feladatok, játékok voltak. Az, hogy láttuk, hogy valóban művészi értéket képviselő előadások tudnak születni egy 5 hónapos, heti rendszerességű csoportfoglalkozás végén, ha ügyesen alkalmazzuk a fiatalok ötleteit, trükkjeit és létrehozunk egy kreatív légkört, ahol mindenki meg tud nyilvánulni.
A workshop legizgalmasabb része a javítóintézetek látogatása, és az ott közösen tartott cirkuszcsoportok voltak. Három nagyon különböző javítóintézetbe látogattunk el, és kettőben csoportot tartottunk. Ami szembetűnő volt a csoportokon, hogy nagyon könnyen motiválhatóak, bevonhatóak voltak a fiatalok, és fegyelmezni egyáltalán nem kellett őket. Ez nagyon nagy különbség volt a saját itthon (gyermekpszichiátrián) tartott csoportjainkhoz képest, ahol az energia viszonylag nagy része a motiválásra és néha, ha problémásabb gyerekek vannak, a fegyelmezésre megy el. Különbség lehet egyrészt, hogy nálunk nem fix csoportok vannak, hanem hétről hétre változó összetételűek, a javítóintézetben viszont a fiatalokat már egy folyamat közepén láttuk, sok belefektetett munka után, ahol már elköteleződtek a cirkuszcsoport iránt.
Azonban az MZSE által tartott fix csoportokon is nehézségekbe ütközünk a keretekkel kapcsolatban. Lehetséges, hogy a javítóintézet fix, szigorú szabályai azok, amik maguktól működnek a cirkuszcsoportokon is, és a csoportok lazább, a büntető-végrehajtó intézménytől eltérő hangulata, ami szintén vonzó lehet számukra. Az intézmények bemutatása során - volt, ami teljesen nyitott volt, volt, olyan, ami kívülről is inkább börtönre hasonlított-, mégis inkább rehabilitációs központra emlékeztettek (ahogy kint nevezik is őket), mint javítóintézetre.
Nagy hangsúly volt a foglalkozásokon, reintegráción, munkaterápián, pszichológiai munkán, és a nevelők is gyerekcentrikusnak tűntek, amennyit találkoztunk velük. Furcsa volt számunkra, hogy a fiatalok nagy része drogproblémákkal összefüggő családon belüli erőszak miatt kerül be. Nem ismerem az itthoni rendszerét a javítóintézeteknek, de amennyit a munkahelyemen látok, úgy gondoltam, hogy Magyarországon a szüleikkel erőszakos fiatalok inkább pszichiátriai osztályra kerülnek, vagy gyerekvédelmi intézkedésbe, mint büntetés-végrehajtási folyamatba, gondolom ez az intézmények eltérő jellegéből is fakadhat, hogy mennyire a rehabilitáción van a hangsúly.
Mindemellett nagyon tetszett a workshopon a többiekkel való munka, és a barátságos légkör.
Csűrös Dóra
