Kevés dolog tűnik annyira távolinak egymástól, mint a természettudományok kemény, objektív tényein nyugvó medicina és a kulturális relativizmus nézőpontjából minden – első pillantásra magától értetődőnek tűnő – tudásrendszert kritikusan vizsgáló kulturális antropológia. Mégis, az elmúlt időszakban Magyarországon éppen úgy, mint a világ más tájain, megnőtt az érdeklődés a két tudomány határterületeit kutató megközelítések iránt.
Az orvosi antropológia sok érdekes adalékkal tud szolgálni a különböző kultúrák emberképével és gyógyítási szokásaival kapcsolatban, ám nem csak az intellektuális kíváncsiság kielégítése a célja. Az egészségügyi kommunikációs képzések népszerűsége és az elmúlt évek szaporodó publikációi arra mutatnak rá, egyre erősebb a társadalmi igény egy „emberibb” ellátórendszer iránt, nem csupán a betegek, hanem az egészségügyben dolgozók részéről is.
Az antropológiai alapokon nyugvó interkulturális megközelítések ehhez a célhoz azzal tudnak hozzájárulni, hogy megkérdőjelezik a bevett gyakorlatok, belső hierarchiák és kommunikációs minták egyedüli érvényességét és teret teremtenek az alternatív megoldások, megközelítések és gyakorlatok kereséséhez.