2014. október 14-én kedd este, több hetes izgalom és várakozás után, először találkoztak a mentorok mentoráltjaikkal. Az Artemisszió Alapítvány irodájában gyülekeztünk, ahol a mentorképzésről ismerős arcok mellett feltűntek újak is. Már az első benyomások begyűjtése közben, a feszült és kínos csendben, minden mentor és mentorált azt találgatta vajon kivel fog párba kerülni. Az irodából a Jelen bisztróba sétáltunk át, hogy ott folytassuk az estét. Az úton nagyrészt még a mentorok és a mentoráltak egymást közt beszélgettek, a bemutatkozásokra és megismerkedésre pedig leginkább a Jelen bisztró hátsó termének félhomályában került sor.

A megismerkedés is strukturáltan zajlott, akárcsak a mentorképzés. Először mindenki egy körben ült. Miután Erzsi, a program koordinátora, még egyszer ismertette a program kereteit, mindenki röviden bemutatkozott. Miközben próbáltuk megjegyezni a magyar fülnek sokszor nagyon is idegen csengésű neveket, rácsodálkoztunk, hogy a mentoráltjaink a világ milyen különböző részeiről érkeztek Magyarországra. Bennem, mint a külföld felé kacsintgató, lehetőségeit gyakran nem itthon kereső fiatal generáció egyik díszpéldányában, gyakran felmerült a kérdés, hogy „de hát miért éppen Magyarországra jöttél?” A csoportos bemutatkozás után minden mentor és mentorált külön-külön is jobban megismerhette egymást.

A félhomályba burkolt teremben a körben elrendezett asztalok mindegyikénél egy-egy mentorált fogalt helyet, míg mi mentorok asztalról asztalra vándoroltunk, így mindenki mindenkivel beszédbe elegyedett egy pár perc erejéig. Nekem egy kicsit olyannak tűnt, mintha rapid randin lennék, és igazából egy kicsit el is felejtettem, hogy a végén nem én választok majd, hanem a koordinátorunk már választott mindannyiunk helyett. Ennek ellenére utólag mégis nagyon hálás vagyok, hogy egy kicsit mindenkivel beszélgethettem. Nem csak egy pár, az első benyomás alapján kialakult sztereotípiát sikerült így ledöntenem magamban, hanem miközben mentem asztalról asztalra, azt vettem észre, hogy többször is úgy álltam fel, hogy még szívesen beszélgetnék tovább, és örülnék, ha ezzel a személlyel tölthetnék több időt az elkövetkező pár hónapban. Habár minden asztal érintésénél ki volt kötve, hogy miről kell beszélni (hobbik, család, kedvenc könyv, etc…), általában sikerült ezeket a témákat ugródeszkaként használni, így jóval többet megtudtunk egymásról, mint hogy melyik a kedvenc helyünk Budapesten. Az külön nagyon izgalmas volt, hogy nem mindegyik mentorált tudott angolul vagy magyarul, így volt, hogy valakivel csak angolul beszélgettem, volt, akivel a kettő keverékével sikerült megértenünk egymást, míg mást pedig én fogtam a magyarul beszélgetésre, hogy máris gyakoroljuk a nyelvet. Végül is a kérdésemre is választ kaptam. Sokaknak Magyarország nem csak sokkal élhetőbb, mint szülőhazájuk, de még néha akár egzotikusnak vagy izgalmasnak is találják. Így újabb figyelmeztetést és leckét kaptam a magyarokra jellemző szűklátókörű önsajnálatból.

A rapid randi végén mindenki kapott egy cetlit, rajta egy budapesti nevezetességről készült fénykép felével, puzzle-szerűen félbevágva. Habár a Budai vár, a Hősök tere és a Lánchíd felei nem mindig ahhoz a cetlihez illeszkedtek, amelynek a gazdájával legkönnyebben sikerült egymásra hangolódni a két-három perces beszélgetések során, miután megtaláltam a mentoráltamat és körbenéztem a termen, úgy tűnt, hogy mindenki jó párra lelt. Folytatódott tovább a beszélgetés.

Ambrine beszámolója a találkozóról:

Let’s talk about last Tuesday !

My impressions were that everybody had a beautiful smile and played the game for this first session of mentoring. I hope it will be a great succes and that everybody is happy about his mentor/mentee!

So, we did a little speed date between the mentors and the mentees, they had to talk about „impose” topics for fews minutes and had to change of partner when the time was up.

It was very funny and everybody looks really happy.

After that they had to search (with the help of a half picture) their mentor/mentee.

So, we will se the continuation on the next episode !

Nurgul beszámolója az eseményről:

Örülök, hogy részt vehetek a programban, különösen tetszett az első találkozó estéje a mentorokkal.
Ennek a helyszíne egy bár volt, ahol mindenkivel megismerkedtünk. A külön szobában, ahol voltunk, nem volt ablak, de nagyon jó aurát éreztem, és nagyon köszönöm, hogy én miattam fordítottatok magyarra, aranyosak vagytok:)

Érdekes volt a játék része, hogy mindegyik mentorral tudtunk beszélgetni.

Kötöttünk szerződést is a mentorokkal, már várom a jövő hetet, hogy tudjunk találkozni a mentorommal és kitalálni a programot.

Köszönöm a finom italokat, én 8 óra után nem is akartam elmenni :) Jól éreztem magam. Nagyon kedvesek és figyelmesek vagytok.

2014. október 22.                                                                                       Tamás