2014.09.02.

Pataki Teréz: Belső határok

Magyarország "kőkemény", a bevándorlást legkevésbé sem támogató politikát képvisel – olvashatjuk az új irányt a miniszterelnök hivatalos honlapján. Erre szerinte azért van szükség, mert a bevándorlók veszélyt jelentenek a magyarok közösségére nézvést, a hazai kedvezőtlen demográfiai trendeket pedig nem külföldi munkavállalók bevonzásával, hanem „hazai”, a nemzeti eszmény szűk körébe beemelt családok támogatásával kívánja ellensúlyozni, és mindezt teszi azért, mert "nem tekinti értéknek egy homogén közösség megbontását”. És ezt lehet még tovább is fokozni. "Az uniónak világossá kell tennie, hogy meg akarja állítani a migrációt. (...) A migrációt nem tartjuk menedzselendő, jól irányítandó folyamatnak, hanem le kell állítani" – derül ki az origo.hu bővebb idézetéből.

home_for_everyone_nagy.jpg

Bár igazán veszélyesnek nem az állítások valótlanságát, hanem az állítások mögött rejlő ártó szándékú, és kirekesztő hangú ideológiát tartjuk, mégis szükségesnek látunk tisztázni néhány alapvető tényt a migrációs folyamatokkal kapcsolatban.

Amikor nemzetközi migrációról beszélünk, megkülönböztetjük egymástól az önkéntes migránst, aki hazáját önként, egy jobb élet reményében, és jellemzően munkavállalási, tanulási, vagy családegyesítési célból hagyja el azoktól, akik üldözés, vagy kényszer hatására döntenek a vándorlás mellett. Ők, amikor migráció mellett döntenek, az életüket védik.

Ami hazánkat illeti, Magyarországon a bevándorlók száma és aránya európai viszonylatban igen alacsony. A BÁH adatai alapján, 2014 első felében mindösszesen 225 958 külföldi tartózkodott az országban, ez az ország lakosságának körülbelül 2%-a. Ennek a számnak ráadásul körülbelül a kétharmadát a határon túlról érkező magyarok teszik ki. Az Európai Unión kívüli országokból történő bevándorlást (az összes külföldinek körülbelül egyharmadát, 30-35%-át érinti), hasonlóképpen más tagállamokhoz, Magyarország is szabályozza, „menedzseli”. Csak az kaphat engedélyt a tartózkodásra, aki igazolni tudja, hogy nem lesz terhére az államnak (megélhetése biztosított, lakhatása megoldott, egészségügyi biztosítása rendezett), ezen kívül lehetőség szerint olyan tudása, szakképzettsége van, amire a munkaerőpiacon kereslet van.

Ami a menedékkérőket illeti, Magyarország eddigi migrációs politikáját jellemzi, hogy 2013-ban 18900 benyújtott kérelemből mindösszesen 419-et hagytak jóvá. Vajon hova, és miért szeretnénk ezt a politikát tovább szigorítani? Hazánkban mindösszesen 2799 elismert oltalmazott, vagy menekült státuszú ember él: valóban ők lennének azok, aki veszélyt jelentenének a magyar kultúrára, az egyébként pezsgő szellemi életre, vagy netalán a gazdasági fejlődésre?

Bár hazánkban sokan nem találkoztak még Európán kívüli országból érkező, főleg menekült migránssal, ma már majdnem mindenkinek van olyan ismerőse, vagy családtagja, aki külföldön próbál szerencsét. Bár a kivándorlók számáról pontos adatok nincsenek, a Világbank adatait alapul véve a hazai lakosság 5-9%-a dolgozik külföldön: vagyis él bevándorlóként egy másik országban. Vajon a kormányfő rájuk is gondol, amikor a migráció leállítását szorgalmazza? A határok megerősítése azt jelenti, hogy se ki, se be?

Az origo.hu idézte azokat a mondatokat is, amik a hivatalos miniszterelnöki honlapon közölt összefoglalóból kimaradtak: „a 10 milliós európai cigánysággal szemben felelőtlenség lenne nem őket segíteni abban, hogy otthon jussanak munkához, hanem máshonnan érkezett bevándorlókkal elvégeztetni ezeket a munkákat."

Az orbáni sugalmazás, miszerint a bevándorlók tehetők felelőssé a hazai cigányság munkanélküliségéért, első ránézésre is nonszensz. Elég belegondolnunk abba, hogy a bevándorlók iskolai végzettsége a magyar átlagnál is magasabb (ha csak a felsőfokú végzettséggel rendelkezőket nézzük, 2009-es adatok szerint, arányuk a teljes migráns népességen belül 31%, az európai unión kívülről érkezők körében 43% volt, szemben a magyarok állampolgárok 19%-ával). És mivel tudjuk, hogy ma Magyarországon a romáknak körülbelül az 1-2%-a jut el a felsőfokú végzettségig, így nem tűnik valószínűnek, hogy a bevándorlók elkapkodnák előlük a munkahelyeket. Azt viszont rendkívül veszélyesnek tartjuk, hogy Orbán bűnbakként kíván felmutatni egy társadalmi csoportot azért, amiért még mindig nincsen elképzelése arról, hogyan kellene a Magyarországon élő romák százezrei számára perspektívát nyújtani.

A bevándorlók nem jelentenek veszélyt a magyar társadalomra. A kirekesztés viszont rendkívül veszélyes. Hogyan lehet biztonságban lenni egy olyan közösségben, aminek a vezetője sorra utasítja el, sorra zárja ki annak tagjait?

Még egyszer: nem feltétlenül a bevándorlókra, vagy a bevándorlásra vonatkozó állítások mély valótlanságát, hanem a bennük rejlő szándékot tartjuk igazán veszélyesnek: azt a legmagasabb (kormányfői) szintről érkező jóváhagyást, ami burkoltan ugyan, de felhatalmazza a társadalom egy részének az elutasítását, kirekesztését, szorgalmazza a „leállítását”, távol tartását a közösség egészétől – a „homogén társadalom” védelmében.

Orbán szerint a homogén, egy nyelvet beszélő és egyvallású (keresztény) társadalom a jó társadalom, és ide, ehhez az állapothoz kell visszatérnünk. Ennek eszköze Orbán szerint az etnikai és vallási homogenitást elősegítő családpolitika, a „bevándorlás helyett a családok, a férfi és nő gyermekeket nemző házasságának támogatása”. Leszámítva, hogy Magyarország soha nem volt egynyelvű, még kevésbé egyvallású, el sem tudjuk képzelni, mitől lenne „jó”, és „erős”, az a közösség, ami nem képes nyitni, a másiktól tanulni, ami nem képes az új hatásokat befogadni és azokat a saját fejlődéséhez felhasználni. A sokszínűség érték, valljuk, és nem „csak” azért, mert ezt tartjuk morálisan helyesnek, hanem azért, mert valóban a nyitott, a másik különbségeire érzékenyen odafigyelő, a különbségekből fakadó helyzetre rugalmasan reagálni tudó, a kulturális különbségeket értéknek, erőforrásnak és inspirációnak tekintő társadalmak azok, amik képesek hosszútávon fennmaradni, válsághelyzetben megújulni, és mind gazdasági, és mind pedig szellemi értelemben prosperálni. Nyitottság, odafigyelés, és a tanulás képessége híján miféle fejlődésre számíthatunk?

 Pataki Teréz, Artemisszió Alapítvány

Illusztráció: A Home For Everyone "Migration" by Çelikçi Semih (Turkey )

Címkék: állásfoglalás migráció