2014.05.13.

TRI - Theatre for Roma Inclusion

Inklúzió. Egy fura idegen szó, amit kicsit nehéz megfogni. Én egy héten át próbálkoztam. Számomra ez nem más, mint megtalálni a közös hangot, és együtt csinálni valamit olyanokkal, akiket azelőtt nem ismertem vagy akár nem is akartam megismerni.

belgrade.jpg

2014. április 21 és 28 között vettem részt egy Belgrádban szervezett képzésen, aminek a címe: Theater for Roma Inclusion. A téma tehát a romák társadalmi integrációja. Érdekes tapasztalat volt, bár szakmailag akadt kivetnivaló benne. És talán a legnagyobb gond az volt, hogy a résztvevők kiválasztásánál kevés hangsúlyt fektettek az azonos szakmai háttérre. Így akadtak sokan, akik sosem találkoztak még a színházzal, mint eszközzel, azaz sosem „csináltak” még színházat, magyarul mondva nem színházas szakemberek. Viszont voltuk jó páran olyanok is, akik már komoly szakmai tapasztalattal rendelkeztek e téren, és ettől az elvárásaink is jóval magasabbak voltak. Emellett sajnos a trénerek is magasabb szakmaiságra számítottak, és emiatt hamar elvesztették a motivációjukat.

Röviden ennyit a negatív oldalról. Mert az érem másik oldalán egy nagyon színes, sokféle és izgalmas csoport áll. Egy csoport, ami a tréningeken döcögve vette az akadályokat, de a tréningeken kívül kiválóan működött, és fantasztikus dinamikával varázsolta el tagjait. Minden szünetben, délután, este végláthatatlan viták, beszélgetések, tapasztalatcserék zajlottak. És amikor ennyi érdekes ember egy helyre kerül, ott van miről beszélni.

Ezért is volt nekem annyira izgalmas a nap, amikor egymásnak kellett workshopokat tartanunk – azt hiszem ez volt az egyik legtartalmasabb része a szakmai tréningnek. Sok különböző ember, sok különböző tudással, és mindenki a legjobbját igyekezett megmutatni.

A másik felejthetetlen élmény a GRUBB nevű szervezetnél eltöltött nap volt, ahol többségében roma fiatalokkal dolgoznak. Lehetőséget kínálnak nekik, hogy cserébe azért, hogy iskolába járnak, bejárhatnak hozzájuk, és megtanulhatnak hip-hop táncolni, és a rap zenén keresztül kimondhatnak mindent, ami őket bántja, zavarja, irritálja vagy amit csak meg szeretnének osztani a külvilággal. A tánc leköti a bennük lévő energiákat, a zene pedig segít nekik az önkifejezésben. És mikor megtalálták az egyensúlyt, akkor ülnek le velük, hogy egyéb ismeretekre is megtanítsák őket. Fantasztikus atmoszférájú hely volt. És az előadások, amiket az ottani gyerekek mutattak nekünk, szintén felejthetetlenek voltak.

Rendkívül erős bizonyíték volt ez számomra, hogy a zene és a tánc mennyire hasznos és elhanyagolhatatlan ebben a típusú munkában.

Ezúton is köszönöm tehát az élményeket!

Thank you REACH (Regional Endeavour for Art, Culture and Health)!

Benedek Gyuri

Címkék: beszámoló színház művészet tréning cigányság English