2017.07.11.

"Nem számítottam rá, hogy ennyire változatos lesz" - EVS beszámoló, Volos (Görögország)

Bővülő lehetőségek, változatos munkavégzés és folyamatos új élmények - ez Volos. Iris az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) projektünkkel él és dolgozik fél évig a görögországi Volosban. Jelen beszámolóját második, júniusi hónapjáról küldte.

Nagyon érdekes, hogy júniusban is még rengeteg új dologgal találkoztam. Örülök neki, mert nem számítottam rá, hogy az EVS program ennyire változatos lesz!

További új munkahelyeket volt alkalmunk megismerni, itt az önkéntes választhat, hogy hol és milyen beosztásban szeretné eltölteni az idejét. Persze ehhez nem árt, ha vannak elképzeléseink arról, mik a céljaink, mit várunk egy naptól, egy héttől. A heti és havi összegzést a helyi fogadó szervezetnek készítjük el a programokról és az azokhoz kapcsolódó érzéseinkről. 

A júniusi havi beszámolómban elsősorban az újdonságokat szeretném kiemelni, de emlékeztetőül felsorolom azokat a helyeket, ahol dolgozunk:

· Munka roma fiatalokkal: kísérjük őket evezni és angol nyelvi órára, időnként kosárlabdázunk közösen.
· Munka a kertészetben: védett munkahely fogyatékos embereknek, ahol elsősorban kisiskolás csoportokat fogadunk. Segítünk a csoportkísérésben, illetve saját „nemzetközi játékot” is terveztünk a kicsiknek (Spanyolország, Olaszország, Finnország és Magyarország hely- és országismeretek).
· Munka a KEKPA DIEK Szociális Centrumban fogyatékos személyekkel: segítségnyújtás a művészetterápiás foglalkozás alatt, illetve a reggeli klubfoglalkozásokon.
· Munka az óvodában: a napi munkában való aktív részvétel, gyerekek felügyelete.

Ezek az alábbi lehetőségekkel bővültek:

· Munka iskolás gyerekek nyári táborában.
· Munka a a Vöröskereszt kísérő nélküli kiskorúaknak fenntartott menekülttáborában.
· Voltunk intézménylátogatáson egy huszonöt állami gondozott gyereknek otthont nyújtó palotában.

A menekült fiatalokról, a kertészetről és a gyermekotthonról szeretnék bővebben mesélni.

A kertészetbe az egyik héten kivételesen nem iskolás csoportot hívtak vendégnek az ott dolgozók, hanem menekült gyerekeket. Akkor még nem tudtuk, hogy ez ugyanaz a csoport, akikkel a Vöröskeresztnél találkoztunk Agriában (Volosz melletti város). Azon a szép, napsütéses keddi napon viszont mindannyian meglepődtünk, mikor felismertük újdonsült barátainkat, és mondanom sem kell, nagyon örültünk egymásnak. Beszélgettünk arról, hogy érkeztek Görögországba, mennyi veszélyt rejt egy ilyen út, mik a terveik a jövőre nézve. Egy parányi területen, mindössze körülbelül öt négyzetméteren egy sátorban hét-nyolc náció képviseltette magát egyszerre: Szíria, Pakisztán, Finnország, stb. Meg kellett örökíteni ezt a pillanatot persze…

junvolos1.jpg

Különleges esemény volt, mert zenéltünk (mindenki énekelt a saját nyelvén valamit), rajzoltunk egy nagy nemzetközi plakátot, fagyiztunk, beszélgettünk.

Ezen a képen pakisztáni fiatalok énekelnek, a zenei kíséretet az egyik értelmi fogyatékos dolgozó adta hozzá, egy két húrral rendelkező gitárral:

junvolos2.jpg

Kívánom mindenkinek, hogy egyszer az életében legyen része egy ilyen jó hangulatú multikulturális eseményben, mint ez volt!

Mivel a végzettségem szerint szociális munkás vagyok, jártam magyarországi gyermekotthonokban, de amit itt Diminiben láttam, az teljesen más volt. Egy görög milliárdos gyáros (mellesleg Görögország egyik leggazdagabb embere) hátrahagyta a saját szökőkutas, állatkertes, botanikus kertes lakóházát teljes berendezéssel olyan gyerekeknek, akiket bántalmaztak, akik szülő nélkül maradtak. Nem túlzás azt állítani, hogy egy palotában jártunk, ahol a villa mellé épített csillogó-villogó felszereléssel rendelkező manufaktúrákban a fiatalok szakmát tanulhatnak (sajtot készítenek, kenyeret sütnek).

junvolos3.jpg

A lelki segítséget, szellemi támaszt a helyi pap nyújtja, eredetileg ugyanis ő vette a védelme alá ezeket a gyerekeket. A kertben van még egy kápolna, a vallás gyakorlása ugyanis a nevelés részét képezi.

Gyakori, hogy a szociális feladatokat a helyi vallási vezető látja el (például a szociális munkát roma fiatalokkal szintén egy pap végzi). Nagyon jó látni, hogy az állami gondozottak között vannak olyan szerencsés gyerekek, akiknek megadatik, hogy Dimini gyermekotthonában nőjenek fel, bizonyára meghatározó lesz ez a későbbi életük során!

Végezetül, egy kis színessel zárom a havi beszámolómat arról, hogy milyen békében élnek együtt a görögök a természettel, a növényekkel, állatokkal.

Nagyon sok kóbor kutya, macska van a környéken. Ezek az állatok többnyire nem túl szépek, és néha sajnos agresszívak, különösen ha csoportba verődnek. Őszintén szólva nem igazán szimpatizáltam velük, pláne miután az egyik kutya múlt hónapban, mikor kirándultam, hirtelen felindulásból megharapott. Próbáltam megfigyelni, hogy reagálnak a helyiek rájuk, és döbbenettel tapasztaltam azt a természetességet, tiszteletet, szeretetet, ahogy közelednek ezekhez a jószágokhoz. Az emberek néha megsimogatják őket, adnak nekik enni, és ha az állatoknak úgy tartja kedvük, kifekszenek egy négysávos útra (mert éppen ott van árnyék) és a görög autósok egytől egyig kikerülik őket! Ez elképesztő szerintem!

A hotelünkben, ha nagyon meleg van, beengedik őket. A görög meleg időjárás, ugyanis nem csak embertelen, hanem kutyátlan is, és erre mindenki tekintettel van.

junvolos5.jpg

Kívánok minden jót a kedves olvasóknak, innen Volosból!

Címkék: beszámoló EVS