2017.06.06.

Lassíts, és nyugodj meg – EVS beszámoló, Volos (Görögország)

volos1.jpgNyugis, lehetetlenre nem vágyók, jókat evők és jól öltözők - akik azt is mondják, egészségedre. Garibovic Iris az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) projektünkkel él és dolgozik fél évig Volosban. Beszámolóját első, májusi hónapjáról küldte.

Amikor megérkeztem, még egyáltalán nem voltam tisztában azzal, hogy Görögországban teljesen más tér- és időszámítás szerint élnek az emberek (itt nem csak arra gondolok, hogy az idő egy órával kitolódik). Másképp fogják fel egymást is. Szalonikiben például mikor szétment a busz középső ajtaja, az utasok közös erővel próbálták visszatolni. Tudták, hogy ez az ő érdekük. Fél órás szórakozás után a busz elvitt valami olyan helyre, ahova abszolút nem kellett volna mennem. Természetesen a közlekedés az első, amiben kiütközhet az idegen látogató számára, hogy mi újság, és ez kezdetben sok frusztrációt okozott.

Az idegeskedést, pánikot nem igazán kedvelik a görögök, minden azt sugallja, hogy kicsit lassíts, és nyugodj meg, a hisztériára semmi szükség. Cserébe a szerepek, és ennek megfelelően a feladatok tiszták, világosak. Nyilvánvaló ki hova tartozik.  A különböző csoportosulások ennek megfelelően zártak, bensőségesek, és nyelv híján nehéz igazi kapcsolatokat létesíteni velük.

Azt figyeltem meg, hogy a letisztult szerepköröknek köszönhetően nincs keveredés, ezért nincs fölösleges versengés a lehetetlennel. Mire gondolok? Magyarországon látni olyat, hogy fiatalabb éves lányok idős férfiakkal vannak, míg az ötven éves sokgyermekes egyedülálló nők szenvednek, keserűek, eszi őket az irigység, magányosak. Az idősek magukra maradhatnak, a gyerekek nem élhetik meg igazán, hogy gyerekek, mert jó magatartással hamar felnőtté kell válniuk.

Az emberek tisztelettel bánnak egymással. Sok időt töltenek azzal, hogy mindenkit meghallgassanak, mindenkinek az álláspontját figyelembe vegyék. Talán nem túlzás, ha azt mondom, a napok nagy részét az egyezkedés teszi ki. És igen, a görögök kedvesek, vendégszeretőek, de ennek az oka szerintem az, amit az imént említettem: egymással is ilyenek. Különleges, hogy sarkonként van valamilyen kis szentély, amit puszilgatnak, csókolgatnak. A vallás gyakorlása mindennapi rutin, és nem csak az időseknek. Itt Görögországban egy hét alatt többen kérdezték meg, hogy mi a vallásom, és hiszek-e, mint egész eddigi életem során.

 

 

Otthon sokszor természetellenesnek érzem a fizikai távolság tartását, a hátsó szándékok keresését, azok feltételezését, gyártását. Az alapvető bizalmatlanságot, amivel sokszor egymás felé fordulunk. Ilyen szempontból végre azon a helyen vagyok, ahová tartozom: szeretem a sok jóindulatot és kedvességet (ez persze főként a gyerekekből árad). Jó érzés a testi kontaktus, vagyis hogy időnként megfognak, és én is megfoghatok másokat csevegés közben, hogy mindenki hangosan beszél, ha kell, ordít, és ha tüsszentek, azt mondják, hogy egészségemre.

Egy idősebb nőn vagy férfin látszik, hogy nem feltétlen érzi magát öregnek, tudja mi a kora, és vállalja. Az emberek igényesen öltözködnek, és jókat esznek. Egyszóval: élnek, ahogy kell. Azt, hogy tudnak élni, még a gyönyörű kerteken is látszik. Ezekhez foghatót még sosem láttam. Iszonyú szép, már-már giccses az összes ház kertje (sok rózsa van mindenhol).

A gyereknevelést inkább klasszikusnak mondanám. Van, hogy az apák leordítják a gyerekek fejét, de látszik, hogy sosem agresszívak. A görögök általában nem tűnnek agresszívnak, legfeljebb néha melankolikusak kicsit (az agressziót csak azért említem, mert a kiabálást sokan valamiféle harciasságnak értelmezhetik).

Az EVS program

Az itteni koordinátorról, Leliáról csak jót tudok mondani. Nagyon odafigyel ránk, sokszor nem is értem, hogy van erre ideje és energiája, szuper csaj!

Több választási lehetőségünk is van munka terén:

Dolgozhatunk kertészetben, ahol délelőttönként kisiskolás csoportoknak csinálnak programokat., Bemutatják a farmot, a kicsik virágot ültetnek, játszanak, énekelnek, megnézik, hogy fürdenek a libák. A személyzetet értelmi fogyatékos emberekből áll , akiknek ez egy  védett munkahely. Nagyon profi az egész. Hihetetlen kitartással csinálják újra és újra ugyanazt a több állomásos programsorozatot az újabb és újabb gyerekcsoportoknak. Mi általában a kézműveskedésben vagy a csillagvizsgálóban segítünk. A gyerekek megnézhetik a napot, ehhez beállítjuk a gépet, kísérjük a csoportokat. Én ahogy csak tudok, igyekszem beszélgetni is a gyerekekkel.

A másik munka roma fiatalokkal foglalkozik. Velük általában délután vagyunk, amikor a szabadidő és munka keveredik egymással. Ez talán a legjobb dolog a világon. Voltunk például moziban, színházban, de sokszor sportolni kísérjük őket, akkor mi is edzünk. Mr. Englishmannel elvileg angol, de gyakorlatilag görög-angol-spanyol kevert óráink vannak. Ezeken mi görögül tanulunk, a helyiek pedig angolul. A spanyolra azért van szükség, mert a spanyol önkéntes lánynak az angol nem az erőssége, így kénytelen mindenki spanyolul is érteni (a spanyolok már csak ilyen hódítók maradnak:).

A színház iskolai előadás volt: a görög fiatal lányok pontosan úgy nézhetnek ki, mint az ókori fiatal lányok, hosszú sötét göndör fürtjeik vannak és fehér bőrük. Ha magyar lányok öltöznének ilyen görög leplekbe, nem tudnának ennyire hasonlítani az ókori görög vázákon szereplő sziluettekhez.

Számomra az egyik legkedvesebb hely a Volos központjában lévő nappali klub, értelmi és testi fogyatékos embereknek. Itt különböző termekben tartanak foglalkozásokat: működik itt drámaműhely, képzőművészet terápiás csoport – benne hatalmas kemencével a kiégetendő agyagoknak –, fizikoterápiás szoba, foglalkoztató/fejlesztő terem, és egyéb irodák (pszichoterapeutáé, támogató szolgálatosoké, adminisztrációsoké).

Az ide járó emberek láthatóan szeretik, élvezik, és biztonságban érzik magukat ezen a helyen amellett, hogy szocializálódhatnak is. A dráma csoportban ért először intenzíven az az élmény, hogy nagyon profikat látok dolgozni. Nyelv híján nehéz tájékozódni, de az a hangulat, amit a foglalkozáson tapasztalok, felemelő és megnyugtató egyszerre. Egyelőre különböző összegyűlő érzésekről tudok csak tájékoztatást adni, értésről kevésbé (ennek alapja a nyelv, így ez fél év alatt nem biztos, hogy sokat változik). Viszont már van emberem, akinek segítek a puzzle-özni, ő pedig, mivel azt hiszi, nem értek görögül, és ezért írni, olvasni sem tudok, tanítja, leírja a szavakat, elmagyarázza a betűket. Ez így szuper kombináció.

Óvodában is lehet dolgozni. Mondanom sem kell, idilli környezetben, kedves óvónőkkel, tündéri gyerekekkel. Ott eddig egyszer voltam, nagyon szimpatikus volt. Nagyon pici gyerekekkel nem szeretnék foglalkozni, de Leila csak olyan helyekre osztott be, ahol szívesen dolgozom. Ez is nagyon pozitívan éri az embert: hogy nyugodtan választhat, amiről úgy érzi, nem neki való, az nem kötelező. Fő, hogy legyen irányvonal.

Számomra ez főként a fogyatékosokkal (és persze a roma fiatalokkal) való munka, illetve, ha minden igaz, eljutunk majd egy menekülttáborba, ami szintén nagyon érdekel. Részt fogunk venni egy EVS találkozón is Athénban.

A csoport

Pár szót még szeretnék a kis csoportomról beszélni, akikkel most együtt élek. Van egy finn fiú, húsz éves, Severi, egy spanyol lány, tizennyolc éves, Cyntia, és egy olasz lány, huszonöt éves, Sarah. Én Sarah-val vagyok közös szobában, de megadatott az a luxus is, hogy a többieknek saját szobájuk van, és majd idővel cserélgethetjük. Többször értésemre adták, hogy számukra az EVSs a nemzetközi barátságok kiépítéséről szól, és arról, hogy megpróbáljanakjól kijönni egymással.

Én csak részben jöttem ide ezért. Számomra ez a fél év másról is szól (munkáról, önismereti tevékenységről, stb.). Ellenségeskedést és konfliktusokat váltott ki a szándékaim meg nem értése, vagyis, hogy nem tudok, és nem akarok 0-24 órában kizárólag az ő csoportszabályaik szerint működni, mozogni, enni, és aludni. Így aztán a szabadidőt ők együtt töltik, én pedig többnyire külön, és néha csatlakozom hozzájuk. A két fiatalabb nagyon gyakorlatlan a mindennapos életvitelt tekintve.A programot, hangulatot, (vegetáriánus) étkezést az olasz csaj alakítja. Szerintem EVS-ben nem kötelező mások aktuális hangulataival foglalkozni nonstop, amikor közben fel lehet fedezni a környéket, lehet ismerkedni másokkal, menni ide-oda.Néha elgondolkozom, hogy jó-e, hogy az EVS-ben gyakorlatilag feltétel nélkül részt vehet mindenki.

Összességében fantasztikusan érzem itt magam, és még egyszer köszönöm a nagyszerű lehetőséget!

-----

Az EVS program címe YEP: Youth Empowerment in Practice.

 

 

 

 

Címkék: beszámoló EVS