Az Insart berlini képzésén négy napig az alkalmazott művészet, a művészet és társadalmi bevonás, az interkulturalitás és a művészet kapcsolódási lehetőségeit jártuk körbe, saját élmények során.
A folyamat egy speciális módszertanra alapoz, melynek megalkotója Werner Moron belga festő. Werner saját művészi karrierjének szűk társadalmi hatásából kiábrándulva kezdett azon gondolkozni, hogyan érhetne túl pályatársain és kritikusain, így alakult ki a módszertan, hogy erre alapozva „hétköznapi emberek” is létre tudjanak hozni professzionális, általános esztétikai mércék mellett is helytálló műalkotásokat.
A négy napban a résztvevők megismerkedhettek különböző művészeti ágakból származó „aktív alapanyagokkal” (active ingredients), amik alapján nekifoghattak szakmai segítséggel saját műalkotásuk létrehozásának. Volt, aki kisfilmet rendezett, ahol mindenki, más egy rövid színházi előadást, mások közös tánc előadást hoztak létre vagy fotóesszét. A kiindulási pont minden alkotó számára egy személyes történet volt, melyből egy kulcsszóvá desztillálta a mondanivalót. Ezekkel a kulcsszavakkal dolgoztunk a dráma, a rajz, a fotózás és a tánc eszközeivel, majd mindenki az általa választott formában hozta létre végső alkotását. Az ötödik nap egy konferencia keretében lettek a művek kiállítva és bemutatva, ahol Werner Moron előadását is hallhatta a közönség, illetve hasonló művészeti folyamatokban résztvevő fiatalok érkeztek Olaszországból , Angliából és Franciaországból, akik megosztották személyes tapasztalataikat a jelenlevőkkel egy közös beszélgetés során.
Számomra nagyon tanulságos volt résztvevőként átmenni a folyamaton, ami természetesen egy felnőttképzés során inkább illusztráló mint elmélyülésre igazán alkalmas elemekkel rendelkezett, hogy a jelen lévő trénerek eldönthessék, melyik művészeti ággal szeretnének dolgozni (alapvetően a „civil” résztvevőknek egyféle módszertan van megajánlva egy képzés során), így kevesebb idő jutott az alkotás részre, hiszen az első két napot kitöltötte a négy művészeti ággal való ismerkedés és az interkulturális vonatkozások megbeszélése.
Az értékelés naponta zajlott, szintén művészi eszközökkel (első nap mindenki levágott magának egy tetszőleges méretű papírt, amire elkezdett valamilyen tanulási utat vagy eredményt felrajzolni, majd ezt egészítette ki minden nap végén). Az egyéni értékelésen kívül közös csoportos rajzos értékelésünk is volt, ezt már személyesen nehezen tudtam építeni az egyéni értékelés és a napok sűrűsége miatt.
Első nap a megismerkedés után a résztvevők megosztották az elvárásaikat a szervezőkkel, trénerekkel, majd megbeszéltük, hogy a csoportmunkában mikre érdemes figyelni (nem közös szabályrendszert alkottunk, amit trénerként az Artemisszióban használunk, ez a „puhább” megközelítés is izgalmas volt ezen a ponton). Ezután a csoport kulturális sokszínűségét vettük vizsgálat alá, egy világtérképen kellett különböző helyeket elfoglalni aszerint, hogy a nagyszülő vagy az egyén hol született, hol élne, vagy hol halna meg. Az utolsó kérdésnél számomra nagyon fontos módszertani kötés hangzott el, miszerint a halál témájával át lehet lendülni a különböző kultúrák témájára, azzal a megközelítéssel, hogy a kultúra a haláltól való egzisztenciális szorongásra adott válasz különböző csoportok gyakorlataiban.
Már az első nap kialakítottuk azt a kettős értékelést, ami egy tréneri tanulási folyamatban nagyon fontos (amit aztán nagyrészt végig sikerült szem előtt tartani), hogy a résztvevői élmény és a tréneri tapasztalatgyűjtések tudatosan szét legyenek választva, amellett, hogy segítik egymást természetesen. Volt egy állandó párhuzamos reflexió azzal kapcsolatban, hogy a célcsoportoknak, akikkel a résztvevők dolgoznak, milyen speciális igényei lehetnek a folyamat egy-egy pontján (kulturális különbségekből, életkori különbségekből, valamilyen korlátozottságból adódóan).
Ezután kaptuk készhez a módszertan alapeszközének számító füzetet, melyben különböző kérdések vannak feltéve (mi a legtávolabbi leszármazási ágad? mit gondoltak rólad a szüleid régen, mit gondolnak most? mi a legrégebbi emléked? stb.), majd a következő két oldal egyik oldalán egy igazi út, a másik oldalán egy álom út felirat van (real path/imaginary path). Ezek, illetve az ezekre adott válaszok szolgálnak alapul a kreatív folyamathoz. Egy kérdésre nekünk is saját történetet kellett hozni, majd megírni ennek valamilyen, képzeletbeli, nem valós eseménnyel, csavarral készülő verzióját is. Házi feladatként mindenki egy szóba sűrítette a saját történet komplexumát.
A második nap kezdtünk a módszertanokkal dolgozni a választott kulcsszón keresztül. Először színházas eszközökkel közelítettünk, egymásra épülő gyakorlatokon keresztül, melyek közt volt páros, kiscsoportos és egész csoportos forma is. Az egész nagyon dinamikus volt, sok eszközt használva a Fórum Színház demechanizációs gyakorlatai közül (mozgás, szoboralkotás, hangkiadás, kompozíció és koreográfiaalkotás).
Délután a fotózás módszertanához közelítettünk az alapvető kompozíciós formák bemutatásával, képelemzéssel és fotókészítéssel. A saját alkotáshoz mindig volt valamilyen instrukció, a csoport a képző termen kívül fotózott, a gyártelep területén (ahol a képzés folyt). Személyesen nagyon izgalmas volt ebbe a módszertanba belelátni, úgy tűnt, hogy viszonylag kevés lépésben lehet nagyon gyakorlati tudásra szert tenni.
A harmadik nap délelőttje a rajz jegyében telt, ez a folyamat volt leginkább saját élmény fókuszú (szinte terápiásan abból a szempontból, hogy nagyon kevés tréneri reflexió jött az alkalmazhatósággal kapcsolatban), emiatt a gyakorlatok ugyan érdekesek voltak, de kérdéses felhasználhatóságuk, hiszen ha a cél homályos, nehezen meghatározhatóak a lehetséges buktatók is például. A délelőtt második részében a mozgással foglalkoztunk egy profi táncos vezetésével, ahol egy ponton a rajzolást is bevontuk az inspirálódás folyamatába. A blokk végén kettesével mini koreográfiákat alkottunk és mutattunk be egymásnak.
Ezután másfél napig a saját alkotási folyamat következett, melyhez kiscsoportokra oszlottunk, a különböző művészek vezetésével. A kiscsoportok különböző dinamikával dolgoztak, volt, ahol mindenki megköröztette az ötletét, bevonva másokat is az alkotó folyamatba, máshol inkább az egyéni inspirálódásnak adott helyet a vezető. Arra kérték még korábban a résztvevőket, hogy olyan csoportot, művészeti ágat válasszanak, amiben nem rendelkeznek széleskörű tapasztalattal. Ez egyrészt izgalmas kihívás, másrészt nagyon nehéz lehet, nekem személy szerint az volt az elindulás erősebb művészeti vezetés nélkül egy olyan úton, ami számomra teljesen ismeretlen volt korábban. Itt vált világossá is, hogy az úgynevezett aktív hozzávalók (active ingredients), amiket a művészek megosztottak a saját alkotáshoz szánt alapkövekként, mennyire voltak valóban működőképesek, flexibilisek, univerzálisan hasznosíthatóak. Szerintem a három órás – félnapos blokkok nagyon rövidek a hozzávalók begyűjtésére, illetve a bizonytalanabb résztvevők szoros mentorálása fontos a motiváció fenntartásában. A folyamat során szabad konzultációkra volt lehetőség, illetve a résztvevők egy része megkereste a többieket, hogy asszisztáljanak az általuk vezetett alkotó folyamatban. Csütörtök estére nagyrészt elkészült minden alkotás.
Pénteken a konferencia előtt berendeztük a különböző kiállító sarkokat, ami egy régi gyárépületben különösen izgalmas feladat volt. Ebben már segített Werner is, aki a módszertan megalkotója, terjesztője. A konferencia keretébe ágyazva sor került egy kerekasztalra, ahol a különböző partner szervezetektől érkeztek olyan résztvevők, akik közreműködtek egy hasonló művészeti folyamatban. A francia fiatalok alkotásait is meg lehetett nézni (filmek), illetve elmondták, hogy mit jelentett az életükben ez a folyamat, ami tréneri szempontból fontos, mármint valami látszik a lehetséges hatásból.
Az alábbi linken a francia partner szervezet az Elan Interculturel által szervezett folyamat végeredménye látható, amikor Párizsban élő fiatalok készítettek kisfilmeket, az ötlettől a forgatókönyvön át a zenéig és a színészi játékig mindent beleértve.
Itt pedig elérhető a projekt oldal, illetve a készülő kézikönyv angol összefoglalója (hamarosan a kézikönyv is, melyben hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozó szakembereknek szeretnének módszertani segítséget nyújtani hasonló, művészeti eszközökre alapuló munkához). A berlini tréning módszertani leírása már elérhető angol nyelven ITT.
A projektet az Európai Bizottság támogatta. A kiadványban (közleményben) megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság nézeteit.
