Miről beszélnek a számok?
Magyarország kormánya október 2-án népszavazásra hívja az állampolgárokat. Miről is szavazunk? Milyen uniós intézkedésre vonatkozik a népszavazás kérdése? Milyen számokról beszélünk, amikor Magyarországot és a kvótarendszert hozzuk összefüggésbe? Hányan vannak ma a menekültek a világban és hol élnek? Az Artemisszió Alapítvány blogsorozata arra vállalkozik, hogy összegyűjtse a legalapvetőbb kérdéseket, amelyek megválaszolása nélkül aligha elvárható egy állampolgártól, hogy felelős módon szavazzon- vagy ne – október 2-án. Azért, hogy ne úgy járjunk, mint a brit szavazók, akik közül sokan a népszavazás másnapján próbálták az internetről kideríteni, mit is jelent a „Brexit”.
Tudta, hogy melyik uniós menekültügyi határozat ügyében szavaz az ország október 2-án?
Mivel több ilyen határozat és javaslat is van, és a népszavazási kérdésből nem derül ki egyértelműen, melyik konkrét intézkedés kapcsán kéri az állampolgárok véleményét, csak találgatni lehet. A Kúria a kérdést egyértelműen a tavaly szeptemberi 2015/1601 Tanácsi Határozatra vonatkoztatta, azonban az általános megfogalmazásból az derül inkább ki, hogy népszavazás az európai uniós kvótajavaslatokkal általában vitatkozik, vagyis nem egy bizonyos javaslatot vagy megoldási módot utasít el, hanem a közös teherviselésen és megosztáson alapuló megoldási szándékot magát. A népszavazási kérdés ezért nem annyira a menekültválságról szól, mint Magyarország helyéről és szerepéről az Európai Unióban.
A kérdésre az „igen” válasz értelmetlen, mert az uniós jog nem ismeri a kötelező betelepítés fogalmát (lásd a sorozatunk előző blogposztjait) a „nem” válasz viszont értelmezhető felhívásként arra, hogy Magyarország egyoldalúan megtagadja az Európai Uniós tagságával járó kötelezettségeket. Ezt jogszerűen nem teheti meg, csak súlyos szankciók árán.
Nem tudni, hogy egy ilyen politikai felhatalmazással Magyarország kormánya valóban élni kívánna-e, és ha igen, mi módon, ezért a népszavazás jövőbeli politikai következményei pillanatnyilag felmérhetetlenek.
Tudta, hogy a jelenleg életben lévő uniós tervek alapján hány menedékkérő illetve menekült befogadását kellene Magyarországnak vállalnia?
Ismétlés: az áthelyezés ebben a pillanatban csak olyan szír és eritreai mendékkérőkre vonatkozik, akik Olaszországban vagy Görögországban kértek menekült státuszt. Az áthelyezés nem jelent automatikus befogadást, mivel a tagországok továbbra is megvizsgálják a menedékkérelmeket és ennek alapján hoznak döntést a menekült státuszt elismeréséről vagy a kérelem elutasításáról.
Az áthelyezési programban való részvétel a tagokra nézve kötelező (Magyarország ezt vitatja). 2015 szeptemberében a miniszterek - Magyarország részvételével – 40 000 kérelmező önkéntes-, és 120 000 kérelmező tagállamokra kötelező áthelyezéséről állapodtak meg . Tehát, a teljes keretszám 160 000 fő, vagyis ennyi menedékkérőn kellene az 508 milliós lakosságú Európai Uniónak osztoznia. Ez egy egyszeri, kivételes intézkedés, tehát ez a szám nem nőhet fölfele.
Egy korábbi fázisban (amíg az ország kormánya egyértelművé nem tette, hogy nem kíván e lehetőséggel élni) Magyarország is szerepelt volna a tehermentesített országok listáján. Tavaly mikor nálunk a legnagyobb volt a belépő menedékkérők száma, az Unió Magyarországnak 54 000 menedékkérő áthelyezését ajánlotta fel. Magyarország azonban elutasította a közös kvótarendszerben való részvételt, ezért erre nem került sor.
Az áthelyezésre vonatkozó (EU) 2015/1601 Tanácsi Határozat alapján a teljes európai kvótából Magyarországnak összesen 1294 menedékkérő befogadását kellene vállalnia. Ez pillanatnyilag az egyetlen létező konkrét szám.
A helyzet azonban ennél egy kicsit bonyolultabb.
Ismétlés: hamarosan az Európai Parlament elé kerül az a javaslat, amely szerint a kvóta rendszer hosszútávon és rendkívüli, de előre szabályozott intézkedésként jönne létre.
A tervezett, úgynevezett korrekciós mechanizmust akkor alkalmaznák, ha egy uniós tagállam területére aránytalanul nagy számban érkeznének menedékkérők. Ennek megállapítására egy kulcs szolgál, amely a bruttó nemzeti terméket és a lakosságszámot veszi alapul. Eszerint Magyarországnak az összes érkező körülbelül 1,2 %-ának az ügyében kellene eljárnia. Ha azonban a Magyarországra spontán belépettek száma meghaladná az összes érkező 1,8 %-át, akkor Magyarország igényelhetné, hogy a többieket vegyék át tőle. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha idén is egymillió kérelmező érkezne az EU területére, akkor 12 000 ember ügyében kellene eljárnia, s ha 18 000-nél többen jönnének (idén már többen jöttek), akkor kérhetné a korrekciós mechanizmus alkalmazását és a küszöb feletti menedékkérők áthelyezését Magyarországról.
Az új rendszer a Dublini rendszer igazságtalanságát enyhíti, bár annak alapelveit nem változtatja meg. Ezért a periférián lévő országok mindenképpen nagyobb mértékben vannak kitéve a migrációs nyomásnak, mint a belső országok.
Az állandó kvótarendszer adott esetben Magyarországot is tehermentesíthetné.
A népszavazási kampány mellett állásfoglalók oldaláról elhangzott az az érv, hogy a „városnyi” ember „betelepítése” tulajdonképpen úgy jön ki, hogy az átvett menekültek számához a jövőben hozzáadódhatnak a családegyesítés útján ide érkezők, ezért kontrolálhatatlanok a számok. A menekültnek valóban joga van hozzá, hogy teljes értékű családi életet tudjon élni, azonban a csak akkor, ha valóban gondoskodni tud szállásukról és ellátásukról. Ez alól csak az kivétel, ha a családtagok a menekülttel együtt érkeznek, vagy elismerését követően 3 hónapon belül. Egyébként a gyakorlatban a családegyesítés Magyarországon nagyon nehéz[1]. A Magyar Helsinki Bizottság, amelyik a jogi segítséget biztosítja a családegyesítést kezdeményezőknek 2014-ben 19, 2015-ben 7 sikeres családegyesítésről tudott.
Kizárt ezért, hogy a menekültek száma a családegyesítés révén nőne meg ugrásszerűen.
Ismétlés: A különböző kvótarendszerekben nem csak menedékkérők, de menekültek is érkezhetnek az országba. Az áttelepítési programokban Európai Uniós országok már elismert menekülteket vesznek át harmadik országokból.
A korábban is érvényben lévő európai áttelepítési programokhoz jött 2016 márciusától fogva az az Európai Unió és Törökország között létrejött megállapodás[2], amelynek értelmében Törökország visszafogadja Görögországtól azokat a szír menedékkérőket, akiknek a tekintetében biztonságos országnak számít és ezért neki kell lefolytatnia az eljárást, vagy akik már eleve biztonságban voltak ott, menekültként. Az EU azt vállalta, hogy minden egyes visszaadott szír kérelmező vagy menekült fejében egy Törökországban élő szír menekültet – megfelelő ellenőrzést követően – átvesz. A jelen pillanatig csak mintegy 800 szír menekültet telepítettek át Törökországból[3].
Az előző áttelepítési programokkal ellentétben ez az intézkedés nem a nemzetközi szolidaritásról szól, azt a célt szolgálja, hogy az Európai Unió minél jobban le tudja lassítani a Görögországon át felé irányuló menekülthullámot és a menedékkérőket a határain kívül tartsa. Magyarország ezt a megoldást is elutasította.
Az áttelepítési programokban való részvétel önkéntes, vagyis fel sem merülhet a kényszer: az államok ajánlásokat tehetnek arra vonatkozóan, hány menekültet fogadnak be.
Magyarország a Török-Európai Uniós megállapodás keretében eddig egyetlen helyet sem kínált fel, szemben 19 más EU tagállammal, köztük Ausztriával, amely, egymaga 1500 személy befogadását vállalta, pedig ott is sok a spontán érkező[4].
Magyarország számára az áttelepítési programokban való részvétel egyébként nem újdonság.
Már korábban is vettünk részt ilyen programban. A 86/2014. (III. 18.) Kormányhatározat értelmében Magyarország vállalta, hogy 2014-ben és 2015-ben nem több, mint 20-20 már státusszal rendelkező menekültet vesz át harmadik országokból az áttelepítési program keretében. Eddig összesen 20 fő érkezett Magyarországra ebben a rendszerben.
Ez alatt az idő alatt, pontosabban az elmúlt három évben, (off-shore cégeken keresztül is)[5] megvásárolható letelepedési államkötvény révén 2456-an kaptak letelepedési engedélyt Magyarországon.
Tudta, hol hány menekült él ma Magyarországon?
Magyarország a rendszerváltás óta fogad be menedékkérőket és menekülteket. A nemzetközi helyzet változásainak hatására volt olyan évünk, amikor több tízezer, volt amikor alig 1600 menedékkérő érkezett hozzánk. Magyarországon az elfogadási ráta sohasem volt magas, azaz az érkezőknek csak a töredéke kapott Magyarországon védett státuszt és ezzel letelepedési jogot, közülük is sokan távoztak azóta az országból. A jelenleg Magyarországon élő menekültekről csak becslések vannak, de számuk több mint 25 év után sem haladja meg a 3-4 ezret. Ők azok, akik Magyarországon vannak bejegyezve hivatalosan, de közülük sokan már külföldön dolgoznak.
A négy és félmilliós Libanonba több mint egy millióan menekültek Szíriából, Törökországban több mint hárommillió menekült él, kétszer annyi, mint ahány menekültről az egész Európai Unió gondoskodott a válságot megelőzően. A világban ma az ENSZ 21,3 millió menekültet; 3,2 millió menedékkérőt és nem kevesebb, mint 40,8 millió belső menekültet[6] tart számon. A menekültek fele gyerek. A legtöbb menekültet a miénknél lényegesen szegényebb országok fogadják be.[7]
Tudta?
Ha a fenti kérdések mindegyikére magától is tudta a választ, bizonyára szakértő, és készen áll arra, hogy döntsön, részt akar-e venni a népszavazásban, és ha igen, hogyan. Ha tudtunk újat mondani, inkább tájékozódjon továbbra is. Mi a továbbiakban is igyekszünk ebben segíteni.
[1] http://www.helsinki.hu/cimke/csaladegyesites/
[2] http://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2016/03/18-eu-turkey-statement/
[3] http://europa.eu/rapid/press-release_IP-16-2435_en.htm
[5]http://hvg.hu/gazdasag/20160513_Az_ugyeszseg_szerint_nem_baj_hogy_offshore_cegek_aruljak_a_letelepedesi_kotvenyeket
[6] Ők olyan menekültek, akik nem hagyták el az országhatárukat.
[7] A legtöbb menekültet befogadó hat ország között nincs európai: 1. Törökország (2.5 millió) 2. Pakisztán (1.6 millió) 3. Libanon (1.1 millió) 4. Irán (979,400) 5. Etiópia (736,100) 6. Jordánia (664,100)
