2015.09.09.

A közös jelenlét ereje

A "Social ARTpreneurship for Innovative Solution" projekt felhívása anno nagyon felkeltette az érdeklődésem, mert folyamatosan foglalkoztat a kérdés, hogyan lehet gazdaságilag jövedelmező, és egyben társadalmi változásokat katalizáló vállalkozást fenntartani. A "Social Entrepreneurship" egy olyan egyre szélesebb körben használt fogalom, amit szociális célú vállalkozásként lehetne leginkább magyarra fordítani, amelynek kettős célja van, amellett, hogy profitot termel, képes társadalmi változásokat is generálni. Különösen azért tetszett a felhívás, mert hangsúlyozta a művészetek és a kreativitás szerepét egy ilyen vállalkozásban. Az Artemisszió Alapítvány rajtam kívül még két magyar lányt küldött ki a képzésre, hogy a témával ismerkedjen.

image001.jpg

Valahogy mindig olyan nehéz szavakban visszaadni egy olyan élményt, ami nem intellektuálisan, hanem fizikai, testi, készség, zsigeri szinten érte az észlelésem. Ráadásul úgy, hogy el is terveztem indulás előtt, ez alkalommal megpróbálom nem "túlgondolkozni" a képzést, amennyira csak tudok megnyílok és átadom magam a tanulási folyamatnak. Hónapokat töltöttem előtte a szobámban szakdolgozatot írva, beszűkültek a gondolataim, tapasztalataim. Fáradt voltam attól, hogy az érzékeim közül csak a látásom használom és kizárólag mentális információk feldolgozásában merülnek ki a képességeim. Arról álmodtam, hogy kimozdulok és komplexebb kihívások elé állítom a testem egészét. Zárt mellkassal, feszült vállakkal, túlhajszolt idegekkel érkeztem a nyár elején Barcelonába, de nagyon is motiváltan a változásra, alig vártam, hogy új élményekkel, benyomásokkal, tapasztalatokkal gazdagodjak. Mint gyakorló Fórumszínházas facilitátor leginkább a színházas gyakorlatokat, dinamizmusokat vártam. Mindig olyan sokat ad, ha a másik oldalról is van lehetőségem megtapasztalni olyan folyamatokat, melyekben a résztvevőimet később vezetem majd.

A magyar résztvevőkkel együtt utaztunk a repülőn. Kora reggel értünk Barcelonába és mivel csak késő délután vártak minket a szervezők a képzés helyszínén, ezért városnézéssel töltöttük a nulladik napot. Gaudi, pálmafák, napsütés, tenger, parkok, ízletes kávé... szépen lassan nyílt ki nekünk a város szépsége. Ahogy bóklásztunk és benyomásokat gyűjtöttünk a városról, közben egy kicsit egymást is jobban megismertük Regivel és Beával. Délután vonatra szállunk, hogy egy majdnem órás út után megérkezzünk Llinars de Vallesbe, ahol a tréning zajlott. Egy egykori monostor adott nekünk szállást, ami egy egészen nagy, komplex építmény volt, több szárnnyal, medencével, cirkuszi sátorral és kilátással a közeli hegyekre. A páratartalom miatt nem voltak élesek a hegyvonulatok kontúrjai, mintha egy folyton változó festmény részesei lettünk volna. A monostori múlt miatt azt gondolhattuk volna, hogy egy nyugodt elmélyülésre alkalmas helyszínre érkeztünk, de épp ellenkezőleg, tele volt élettel. Azon helyek egyike, amelyik őszintén bele megy a közösségi használatba. Rendkívül nyitott és rengeteg program és sokféle látogató fér meg benne, ezen túl az INCA Catalunya szervezetnek is otthont ad. Több száz gyerek rohangált körülöttünk, de gyakran jöttek grillező családok, vendégek. Amikor a szervezet EVS önkéntes lányai körbevezettek minket a monostorban, arról számoltak be, hogy mekkora kihívás volt számukra, hogy nyugodt, csendes helyszíneket találjanak a tréningünkhöz.

image002.jpg
Korosztály, foglalkozás és kulturális szempontból is sokszínű csoport gyűlt össze. Magyarország mellett Szlovénia, Olaszország, Macedónia, Románia, Görögország, Szerbia és Spanyolország küldhetett résztvevőket a képzésre. Az első napokban kulturális esteket tartottunk, ahol bemutatkozhattunk egy kis produkcióval. Mi magyarok rögtön az első képzési napra voltunk beosztva. Beával és Regivel valami őszinte és szívből jövő műsort szerettünk volna készíteni. Már Barcelonában született pár ötletünk, melyeket estére tökéletesítettünk a képzés szüneteiben. Volt két csodszép dal, amit a lányok népi hangszerekkel és énekszóval adtak elő, én pedig a Werkmeister Harmóniák nyitójelenetét játszattam el először a résztvevőkkel, majd le is vetítettük a Tarr Béla film jelenetet.

Megosztani valami bensőségeset a rizikó érzésével járt, de megérte végül a kockázatot. A csapat nyitottsággal, meghatottsággal fogadta a műsorunk és a Tarr Béla jelenet alatt is síri csend és döbbenet lett úrrá rajtuk. Varázslatos légkört teremtett a film, jó eszköz volt arra, hogy erős, elemi kapcsolódási pontokat találjunk a többi jelen lévű kultúrához. Többen odajöttek hozzánk a végén, hogy a színészek és rendező nevét felírják, vagy hogy elmondják mennyire megérintette őket a film hangulata. Olyan büszke voltam rá, hogy a hét további részében többször feljött néhány szimbólum és az egyik dal, amit előadtunk. Bele égett a kollektív emlékezetünkbe és kreativitásunk egyik forrása lett ez a közös munkánk a magyar lányokkal. 

image003_1.jpg
Először intellektuális módon vetettük fel a "social entrepreneurship" fogalmát és megosztottuk egymással a tapasztalataink és gondolataink, de alkalmazott módon is igyekeztünk körbejárni a témát. A nem formális oktatás elveit és módszertanát vette alapul a képzés. A kreativitás és a művészet gyakorlati alkalmazására törekedtek képzőink, akik igazán otthon mozogtak a performance művészet, színészet, clowning, improvizáció területein. Sok csoport kohéziós tevékenységre épült a program, erős színházi műhelyek is teret kaptak, de voltak egyéni és csoportos kreatív feladatok, valamint tapasztalatcserére, illetve a jó gyakorlatok megosztására is volt lehetőség. A képzést egy a külső közönség számára is nyitott prezentációval zártuk.

image004.jpg
A képzés programja tele volt masszázzsal, lassú és értékes mozgással, így új izmokat, erősebb állóképességet épített ki bennem. Érdekes volt megélni, hogy a képzés azt adta, amire vágytam mégis mivel sokkal nagyobb dózisban, mint amennyire készen álltam, ezért ellenkeztem, lázadoztam, panaszkodtam az egész napos súlyos fizikai igénybevételtől. De igyekeztem türelmes lenni magammal. Már többször megtapasztaltam, hogy a változás fáj, még a jó változások is. Az erőfeszítés fontos kísérője a fejlődésnek, amikor kihívások elé állítom magam, és többet haladok, mint ami kényelmes, akkor születnek bennem új izomkötődések, új megélések, akkor fejlődöm. Ennek a fizikai megélése erősen kihatott az érzelmi tapasztalásaimra is, segített bízni és kitartani, segített kihívást látni a nehézségekben és többet merni és tudni elképzelni a képességeimről.

image005.jpg
Számomra az egyik legkedvesebb gyakorlat az volt, amikor a testünk és az érzéseink közötti kapcsolatot fedeztük fel és mélyítettük el. Karaktert kellett építenünk a testünkből kiindulva, járásokra, tartásokra koncentráltunk először, amelyek megragadtak minket. Majd ezt végletekig kellett vinni és belsővé tenni. Megfigyelni, hogy milyen érzést nyújt számunkra ez a mozdulatsor és hagyni, hogy a belső érzés és a mozdulat összeforrjon. Egy olyan karaktert alakítottam ki, aki tele volt nyitottsággal, szeretettel és ezt nagylelkűen, már-már túlzás szerűen szórta a környezetére. Emlékszem egyenként mutattuk be a többieknek, mintha divetbemutatót tartottunk volna, csak nem a ruháinkon, hanem a gesztusainkon, belső érzéseinken volt a fókusz. Amikor végig értem a kijelölt útszakaszon a csapatból többen elkezdtek tapsolni. Annyira meghatott, meglepett, hogy sikerült átadnom valamit, ami ilyen reakciót váltott ki. Önbizalmat adott, hogy azok az átélések, amelyeket meg mertem bátran osztani másokkal az ilyen beszédesen tudott hatni.​

image006.jpg
​A koncentráció és a jelenlét szintén olyan értékek, melyek a színházban elengedhetetlenek, de az üzleti életben is nélkülözhetetlenek. Ennek egy kollektív dimenzióját is felismertem a képzés alatt. Volt egy gyakorlat, amely során egy hatalmas kötelet hajtottak két oldalról a trénerek, mi sorban álltunk és egyesével folyamatosan bele kellett ugranunk a kötelek mozgása által belül kijelölt térbe, és ott ugrálni. tartani a kötél ritmusát. Nem ment a csapatnak, féltünk. Féltünk beleugrani, féltünk megtenni az első lépést, nemhogy még egymásra is figyelni és követni a ritmust! Gyáva voltam én is, ismertem az érzést sokszor megtalált már, amikor valami újat kellett csinálnom. Meghallgattam, de nem hagytam magam lebeszélni, vettem egy nagy levegőt és beleugrottam a kötél közepébe, még mielőtt az rajtam csattant volna. Sikerül megcsinálni! A benti ugrálások közben a lábamra tekeredett a kötél, de boldog voltam, hogy sikerült bátran viselkednem. De a csapat elbukott, nem tudtuk véghezvinni a feladatot. Stefano, az egyik trénerünk ránk nézett és körbemutatott rajtunk. A csapat fáradt volt, a legtöbben a földön heverésztek össze vissza a teremben, volt aki a telefonját nézegette. Csak annyit mondott: "Látjátok, ez az oka annak, hogy nem sikerült!"

Másnap újra hozták a kötelet és újra próbáltuk a feladatot, elmúlt a félelem, mindenki bátrabban ugrott bele a kötél belsejébe, ügyesebben ugrunk ki belőle, sőt már komplexebb tevékenységeket is tudtunk bent végezni. Bár kicsit noszogatni kellett a csoportot, de egész jól ment a sor és koncentráció tartása, már nem folyt szét a figyelem, a fegyelem. Még sohasem tapasztaltam meg ilyen látványosan, hogy ennyire fontos a közös koncentráció egy feladat közös elvégzéséhez. Ha mindenki figyel, szorít, veled lélegzik... más az eredmény. Véghez tudtuk vinni a feladatot. Nem a hősies önálló küzdelem és teljesítmény, hanem a kooperáció és a közös jelenlét, koncentráció sokszorozta meg az erőnket. Ez nagyon fontos leckéje volt a képzésnek számomra.

image007.jpg

Hálás vagyok a képzésnek sok szempontból, leginkább, hogy lehetőséget teremtett megismerni sok kedves, izgalmas embert, de azért is mert valahogy reflektálni tudtam a kreativitás működéséről szóló tapasztalataimra. Rájöttem, hogy igazán csak azokban a kreatív folyamatokban érzem magam kényelmesen, ami egy elmélyült folyamat eredménye, ahol alaposan át tudok gondolni mindent, ahol van tapasztalatom, kontrollom, fel tudok készülni mindenre, amit intellektuálisan meg tudok magyarázni. Biztonságosabbnak tűnő folyamatok ezek, de nagy ára is van és valójában nem is garantált a biztonság, ugyanúgy kudarcot lehet vallani az így született alkotásainkkal is. Sokkal bizonytalanabb és sokkal több belső gát van bennem az improvizációval szemben, az instant kreativitással kapcsolatban. Ami viszont sokat segített, hogy a képzőink egy olyan játékos, spontán hozzáállásra inspiráltak minket, amiben az emberi hibák és hiányosságok nem feltétlenül tragédiák. Arra tanítottak minket, hogyan tudjunk a kudarcainkra némi kreativitással reagálni, és azokat a humor forrásává tenni. Túlzás lenne azt állítani, hogy a képzés alatt legyőztem a gyávaságom és bizonytalanságaim, de fontos és bátor lépéseket tettem előre és nagyon jó alapot nyújtott számomra ez az élmény a nyár további tanulási folyamataihoz. Annyit elárulhatok, hogy azóta a kreativitásnak egészen új és észbontó dimenziói nyíltak ki számomra, és hogy nagyon megéri kísérletezni az improvizációval!

"Social ARTpreneurship for Innovative Solution" képzés

Llinars de Valles, Barcelona

2015 június 15-22.

További információk, tapasztalatok és képek az alábbi weboldalon találhatóak a képzésről:

A képekért köszönet az EVS önkéntes Oranenak és Sonianak. 

komment

Címkék: beszámoló színház művészet ifjúsági programok

süti beállítások módosítása