Évről évre egyre több hallgató jelentkezik hozzánk szakmai gyakorlatra különféle, jól bevált partneri tanszékekről. Jóllehet időnként végesek a mentori kapacitásaink, de igyekszünk mindenkit érdemi, a további tanulmányaikban és későbbi munkájukban hasznos tapasztalatokkal bíró feladatokkal megbízni. Ezekről a tapasztalatokról és élményekről írt beszámolót az az 5 szakmai gyakorlatos hallgató, akik idén tavasszal voltak nálunk.

„…..ez a néhány hónapnyi idő egyszerre volt ismeretszerzés, komfortzónából való ki-kilépés és egy különleges élmény.”

(Kulcsár Katalin, ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai mesterképzés)

Szakmai gyakorlatomat az Artemisszió Alapítványnál 2015 márciusában kezdtem meg a Work/Place Integrációs Program munkájába bekapcsolódva. Tereptanárom Csáky Erzsébet volt, a projekt koordinátora, aki betekintést engedett a munkája szinte minden apró részletébe, és olyan kisebb feladatokat kaptam, melyek által sikerült képet alkotnom arról, hogy egy papíron megismert projekt hogyan néz ki a valóságban. Hálás vagyok neki, hogy részese lehettem mindennek, hiszen ez a néhány hónapnyi idő egyszerre volt ismeretszerzés, komfortzónából való ki-kilépés és egy különleges élmény. Végigkövethettem a résztvevők munkaerő-piaci tréningjét, megismerhettem a szakmai gyakorlati helyek keresésének folyamatát, valamint láthattam ennek nehézségeit és sikereit, és részt vehettem a közösségi programokon, melyeken együtt főzhettem, táncolhattam, kirándulhattam a résztvevőkkel, mentorokkal, önkéntes tanárokkal és a program megvalósítóival. Közben pedig az általuk létrehozott különleges kis közösség részesének érezhettem magam egy kicsit. Emellett azt is megtapasztaltam itt, hogy gyakornokként partnerként kezelnek, minden apró segítséget valóban értékelnek, és figyelnek arra, hogy olyan feladatokat kapjak, melyeket szívesen végzek, tehát nem éreztem semmit kényszernek, vagy tehernek.

Különösen jó élmény volt a program zárórendezvényének megvalósulását végigkísérni, s részt venni magán az eseményen. Jó érzés volt látni, hogy mennyire örülnek egymásnak az emberek, mennyire izgatottak egyesek, s hogy mennyien kíváncsiak a részvevők előadásaira, alkotásaira és a történeteikre.

Sajnálom, hogy nem kapcsolódhattam be előbb a programba, hiszen ez a két hónap nagyon rövid volt. Hiányozni fog ez az időszak, és köszönöm ezt a tapasztalást.