Történetek és háttérbeszélgetések a Friscóban az ELTE Kulturális Antropológia Tanszék és az Artemisszió Alapítvány közös szervezésében.

Egy eseménysorozat, melynek keretében távoli népek kultúrái kerülhetnek közelebb hozzánk, és megismerhetjük eddig láthatatlan közvetlen szomszédainkat, Európa migráns közösségeit. Beszámolók, beszélgetések követik egymást, mind azzal a szándékkal, hogy olyan kérdéseket vitathassunk meg, melyek bennünket és a világ más pontjain élő embereket egyaránt érinthetnek. Gyakorló kutatók, magyar és nemzetközi előadók mutatják be saját terepmunkáikat hétről-hétre.

Előadások

Május 27. 18.00 Beck Fanni (végzős antropológushallgató, ELTE): Láthatatlan kínaiak Budapesten

Június 5. 18.00  Anita Schroeven (Max Planck Intézet, Halle): Feljegyzések egy régi terepnaplóból egy új járvány idején – Az antropológiai válaszadás nehézségei és határai a nyugat-afrikai ebola járvány tükrében

Helyszín: Frisco, Mátyás utca 11.

Az előadásokról bővebben:

Beck Fanni: Láthatatlan kínaiak Budapesten (május 27.)

A Magyarországon, Budapesten élő kínaiak nagy létszámuk ellenére gyakorlatilag láthatatlanok maradnak a többségi társadalom számára. A magyarok szinte kizárólag az általuk nyújtott szolgáltatások kapcsán kerülnek kapcsolatba az itt élő kínaiakkal. De vajon hol vannak, mit csinálnak, amikor épp nem illatos-omlós csirkét tesznek a mikróba, vagy cipőboltjukban olvasnak kínai napilapokat?

Bizonyára az erről való ismeretek hiánya vezet a számtalan sztereotípiához, amik a többségi társadalomban élnek a kínaiak temetkezési, étkezési, gyereknevelési szokásairól. Beszélgetésbe hajló előadásomban a kínaiakról élő sztereotípiák megvitatása, szolgáltatásaik társadalmi jelentőségének méltatása mellett gondolatban a Józsefvárosi piacra szeretnék kalandozni. A Négy tigris piacon a társadalom más csoportjaival –a cigányokkal és erdélyi magyarokkal – való együttműködés kapcsán szeretném bemutatni az itt élő kínaiak között népszerű integrációs stratégiákat, ami egyúttal az érme másik oldalát is megvilágítja: mennyiben szeretnének láthatóbbá válni a kínaiak?

Anita Schroeven: Feljegyzések egy régi terepnaplóból egy új járvány idején (június 5.)

Az antropológiai válaszadás nehézségei és határai a nyugat-afrikai ebola járvány tükrében

Az előadás nyelve angol, az azt követő beszélgetés kétnyelvű

Az új keletű nyugat-afrikai ebola járvány az emberi kapcsolatokat is átalakította. Ekképp megváltoztatta az etnográfuskutatók és informátoraik, vagy a velük együttműködő civil szervezetek között fennálló kapcsolatot.

Az új helyzet ismeretelméleti problémákat is felvetett, és arra indította a kutatókat, hogy vizsgálják felül saját kutatási kérdéseik érvényességét és tegyék fel maguknak azt a kérdést, hogy a kutatás során mely információk válnak számukra relevánssá, és miért.

A probléma különös jelentőségét mutatja, hogy a kutatók több éves kutatási tapasztalatuk ellenére is számos alkalommal ütköztek nehézségekbe az információ-szerzés (és szolgáltatás) során. Az előadás arra a feszültségre kívánja felhívni a figyelmet, amely a kutatási kérdés megfogalmazása, az információforrások megválasztása és a beavatkozás között feszül. Ez a feszültség új színben tüntet fel régebbi összefüggéseket, amelyek idegenszerűvé váltak az ebola-járvány idején, vagy megfordítva, ismerős keretbe rendezi az újszerűt.

Az antropológusok az antropológiát hagyományosan mint a nyelvek, kultúrák és tudományágak közötti fordítás speciális területének fogják fel, és magukat a kultúrák közötti fordítás specialistáiként látják. Az ebola-járvány egy olyan új, ismeretlen helyzetet teremtett, amelyben elengedhetetlenné vált az ismerős mediátori szerepkör újraértelmezése.